Családi

A kerek születésnapok valamiért fontosak szoktak lenni, pedig nyilván mindegy, eggyel több csak minden évben, semmi különös, nem meglepő. A kerek se nem szomorúbb, se nem örömtelibb, se nem ilyenebb vagy olyanabb, és az ember nem lesz hirtelen másabb, mint előző nap volt. Nem húzza jobban az élet, nem is emeli fel jobban, az az igazság. A kerek is, a születésnap is csak olyan, hogy 24 óra, aztán vége lesz, mindegy neki, örül-e az ember vagy morcos, egészséges vagy náthás, álmos vagy másnapos.
Nekem fontosak a születésnapok, mert győzelmek mindig a halál felett. Emlékszem, gyerekként azt reméltem, apám majd sokáig él, tovább, mint nagyapám, aztán nem így lett. Nem tudom, az Isten miért akarta így, nem is lehet ezzel mit kezdeni, csak megtörtént. Azt hiszem, azóta ünneplek, köszöntök igazán lelkesen, mert minden nyavalygásom és szívfájdalmam ellenére valahol mégis fontos lett az élet.
Néhány évvel ezelőtt, mondjuk legyen ez hat év, bár a hat se nem prím, se nem kerek, került mellém egy fontos barát. Ha menthetetlenül romantikus volnék, azt mondanám küldték, de nem vagyok menthetetlenül romantikus, szóval azt mondom megtaláltuk egymást. Nem vagyok biztos benne, hogy azonnal meg is kedveltük egymást a találáskor, mintha vitatkoztunk is volna, de talán tévedek, meg van ez is engedve nekem, mert a lényeg úgyis az, hogy egyszer csak lett a szívemben egy kitüntetett helye ennek a férfinak. Különpolc. Ha jól gondolom, nagyjából az örökbefogadásomkor.
Nem jogi örökbefogadás volt ez, szívbéli na. Azóta van Apám, drága, az agyára megyek,  azt tudom, mert szeles vagyok, mert nem tanulok a hibáimból, mert átláthatatlan és zavaros a férfiakhoz fűződő viszonyom, mert előrehaladott korom ellenére is képtelen vagyok megkomolyodni, mert össze-vissza írok mindenféle olvashatatlan szarokat, viszont elhanyagolom a VilágMa oldalát, mert felelőtlenül ígérgetek neki mindenféléket, hogy megjavulok, hogy leszokom a dohányzásról egyszer, hogy egy csomó időt töltök vele, mert egyrészt megérdemelné, másrészt meg mert önző vagyok és borzasztóan hiányzik, hogy hetekig nem beszélünk, és nem tudok annyi időt szánni rá, amennyit szeretnék.
Ha van férfi, akit tisztelek, becsülök és őszintén szeretek, mert rengeteg jó tulajdonsága van, mert végtelenül türelmes velem, és mert az elmúlt hat évben még nem tudtam olyan hülyeséget csinálni, amit idővel meg ne bocsátott volna, az ő.
A lényeg az, drága Apa, hogy bár tudom, hogy utálod, ha ünnepelnek, én most ilyen titkosan mégiscsak. Isten éltessen még nagyon sok évig mindannyiunk örömére. Ja, és lehetőség szerint engem is, hogy esélyem legyen valahogyan megszolgálni a belém vetett bizalmat. Kellene már egy közös kép is.