2014. március 23., vasárnap

Fejfájós poszt


Szép idő van vasárnapi agybajjal. Normale. Az a baj, hogy márciustól már minden vasárnap az őrület határa, thin red line, hogy úgy mondjam. Na jó, ha van hozzá ez a kis fejfájás is, amit a beköszöntő nyár generál az ember agyában, akkor meg persze, hogy nem annyira felhőtlen itt, maximum az ég.
De nem panaszkodom, tegnap marha jó színházat láttam. Öröm volt minden perce. (Olvass róla a Gitten - KATT.) Remélem, a keddi Picasso kalandjai is hasonlóan jó élmény lesz. Fura. Hogy a fenében van ez, hogy én csak tavasszal meg nyáron járok színházba??? Na mindegy.
A tegnap egyébiránt szép nap volt, leszámítva egy váratlan és ijesztő találkozást Kálmánnal boltba menet. Lehet, hogy itthon is megfigyel? Jó lesz vigyáznom. A délutáni csodaszép időben végre eljutottam Judithoz, és fotózott. Egymilliószor jobbakat, mint a tablófotós, azt mondanom sem kell. Miután élő kenyeret ettem, és valami tök finom gyömbéres izét ittam, még megnézhettem a kertet és a fotóit, amit a Verával közös kiállításra csinált, és akkor persze már Vera szobrait is, és apám, hát tátva maradt a szám. Micsoda tehetséges csajokkal vagyok egy olvasókörben, hihetetlen. Gondoltam is, csinálok velük egy interjút majd a hamarosan a Tat Galériában nyíló kiállításuk apropóján.
A délutánból fennmaradó időt Ristjánánál töltöttem, tea, süti, világmegváltás, hímzés, a nyelvtanulás rejtelmei - a szokásos. Este meg ugye barátaim a Zűrben. Ezt csak itt, de hogy ez a négy srác mennyire rohadt jó volt.
Ma már kevésbé telik vidámkodással a nap ofkórsz, főzés, anyám beszámolói, vasalás, dolgozatjavítás, fejfájás kezelése, családtagok kezelése, ésatöbbi. Ebbe még bele kellene férni Dosztijevszkij bátyámnak is, csak hova, az a kérdés. Amúgy meg van egy olyan gyanúm, hogy hülyére vesz. Mindegy, csütörtökig bele kell férnie az életembe.
Azt hiszem, a mai jó dolgok az életemben az ajándék cédék lesznek. Például ez a helyes kis csaj, akit még eddig nem hallottam, de tetszik. Mondjuk az is igaz, hogy minden zene szokott, amit Gofritól kapok. Isten áldja meg ezért a jó szokásáért.


2 megjegyzés:

  1. Tényleg, micsoda jó kiállitások! (gyerekkorom óta imádok kiállításokra járni - rajztanárnőm vezetett be ezekbe a "szentélyekbe")

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én később, kamasz koromban szerettem meg a kiállításokat, de remélem, sosem fogok leszokni róluk. :)

      Törlés