Majdnem emlék

Lehet a végzetről vitatkozni, de nem érdemes.
Annak ellenére, hogy  a hétvége kivételesen tényleg semmittevéssel telt, nem mondanám, hogy annyira kipihent és energikus vagyok, mint az ilyen körülmények között legalábbis elvárható volna. Pedig nagyon élveztem, hogy szombaton nemzeti ünnep, se bolt, se semmi, lehetett pizsamában dögleni délig, meg nem mosni, úgyis mindenki alszik. Az ünnepet és a tegnapot itthon töltöttem, és zenét hallgattam, meg egyéb haszontalan, ám kellemes dologgal, olvasás, filmezés. töltöttem, aminek se az iskolához, se a leadandó cikkhez semmi köze, szóval nyilván teljes meggondolatlanság és totális előre nem látás volt ez a részemről. Ez van. Majd sírok a héten. Ámbár arra se igen lesz időm.
Nem javítottam ki egy dolgozatot sem, de tegnap este ezt már a gyászra fogtam, foghattam, TSB, (mint a rossz jegyet szerző mai gyerek, aki mobilon tájékoztatja a szülőket, hátha mire hazaérnek lecsillapodik a haragjuk), felhívott tegnap délután, hogy úgy tűnik, van vevő a Teraszra. Gondolom, hogy reggelig szokjam a gondolatot. Jó, tudom, tudtam, hogy ez lesz, egyszer már elbúcsúztam ettől a békés szigettől, most mégis megint szíven ütött. Talán mert most már azt hittem, ha örökre nem is, az idei nyáron még lehet hármunké a Terasz egy kicsit. Persze, majd megyünk máshova, ott is jól fogjuk magunkat érezni, de hiányozni fog az a béke, amit valahogyan mégiscsak ott éltünk meg nyaranta. Szóval két hét múlva nem tavaszköszönteni, hanem dobozolni megyünk. Iste legyen irgalmas a pálinkás üvegnek.
Kellene most valami előremutató, valami optimista, de még a testem is bemondta az unalmast, megint náthás lettem. Psziché folyik az orromból. A hangulat javítása és az olvasóklub miatt Dosztojevszkijt olvasok, de az ép elmém megőrzése érdekében Gogol Bordellót hallgatok. Tetszik Eugune Hütz hozzáállása az élethez, és tetszett a filmben is, amit hétvégén megnéztem. Mármint amit itthon. A moziban meg tetszett a George Clooney.
Más nincs. A héten belecsapunk a társasági életbe, ma jóga, és talán bohócdoktor, holnap frankofón filmnapok és borozás, szerdán valami vallástörténész, csütörtökön jóga vagy valami, ami nem jut eszembe, szombaton meg Karamazovék a JESZ-ben. Pénteken alszom, bár közben eszembe jutott, hogy karácsony óta nem volt Angol-Na! a Gitten, és hogy dolgozatot sem javítottam hétvégén.
De most természetesen kezdjük a hetet, még Bridget szokásos polgári körmondatai előtt, egy kis zenével.