2014. március 16., vasárnap

Saját én


Én én vagyok. Meglett talán, akinek a szívében nincs senki, aki a ráadásokon túl sem tudja eldönteni, hogy amit kapott, az már a minden vagy még a semmi. Öreg, bölcs, ostoba, türelmetlen, békés, megfáradt, örök fiatal, majdnem halott, majdnem élő. Ember.
Én én vagyok. Gyerek talán, sírós, aki az alázat jegyében naponta térdre esik az óvodaudvaron, valami ismeretlen Isten legyen irgalmas, a kert az én templomom, nem szűkölködöm. Szótlanul cserfes, koravén bogárgyilkos, harcos szerzetes. Az élet ígérete, a halál hírnöke, mini Jean D'Arc. Gyermek.
Én én vagyok. Nehéz megmondani, ki, hiába tudom. Olvasom magam könyvekben, kottákban, vásznakra festett olajban, de ez nem elég. Inkább leolvasom magam; némán a szádról, vakon az érintésedből, süketen a szemeidből. Benned figyelem magam.
Én én vagyok, de megbocsátok magamnak ezért. Opálos fényű gyöngyház, bennem tükröződik a világ, angyali hangú madrigál, bennem szól Isten, egymás fölé írt palimpszeszt szöveg, bennem lakik a világ.
Én én vagyok. Minden és semmi. Megismertem magam.






7 megjegyzés:

  1. de szép!...vagy mi... nem is tudom... "eszmélet"(2)

    VálaszTörlés
  2. de az én az mindig valaki más is...ezért nincs is csak "saját én" (de ez a szövegben is benne rejlik...)

    VálaszTörlés
  3. gyönyörű. (valamit írni akartam ide... ide akartam fontoskodni valamit - tudod, milyen ez... de harmadjára törlöm ki. nőni kell ehhez. amit te (te aki te) itt nekünk...)

    VálaszTörlés
  4. Te magad légy Te,
    építs falat és bontsd le
    találj egy társat.

    Ezt egy könyvértékeléshez írtam, de most nem jutott eszembe jobb. Mit lehet írni egy ilyen kommentre?

    VálaszTörlés
  5. hetedik - lettem
    téglafal, engem bont le
    őszinteséged

    ezt a haikudhoz írtam. azt lehet írni, amit írtál :) köszönöm.

    VálaszTörlés