Nagyböjtre

Most, hogy magunk mögött tudjuk hamvazószerdát és torkos csütörtököt, meg kell állapítsam, hogy mind az influenzavírusok, mind a (feltehetően) streptococcus baktériumok magasról szarnak az egyházi évre. Így aztán tegnap nemhogy torkoskodni, de enni sem nagyon bírtam, bár az meg igaz, hogy szerda estére azt is megbántam, hogy valaha megszülettem, szóval nincs egészen igazam, a porból lettünk, porrá leszünk egyetemes parancsának teljes mértékben kész voltam engedelmeskedni szerda estére.
Persze ha választani lehet, akkor nyilván inkább egy akkut kór, mint valami krónikus, úgyhogy nem panaszkodom. Azt amúgy is csak írásban tudnék, mert hangom alig van, írni meg most kinek írjak? Istennek, anyámnak, az immunrendszeremnek, a Nemzeti Vírusügyi Hivatalnak vagy a Sors Zrt.-nek? Na ugye.
Mivel az aludjuk ki magunkból, reggelre jobb lesz gyógymód nem jött be, tegnap elautóztam a körzeti orvosomhoz. Nagyon érdekes, teljesen érzelemmentes nőt képzeljünk magunk elé, akinek, azt hiszem, az se  nagyon látszana az arcán, ha egy világégés közepette leszakadt végtagok vérzését kellene hullámcsattal elállítania. Nem emocionális támaszért mentem persze, ez is igaz. Az autózás egyébként azért volt jó kivételesen, Pécstől 30 kilométerre lakik, mert arra a fél órára lemászott a mellkasomról az elmúlt két napban ott dekkoló elefánt, és míg a kinti takonyszürke időben suhant az autó, bent a The National üvöltött, én pedig úgy éreztem, igen, tökéletes összhangban van minden mindennel, és akkor most kérek szépen egy élet- és világvéget, mert ennél szürkébb és kilátástalanabb idén már nem lesz a világ, és igen, így kell elengedni az életből mindent.
Az orvosi vizsgálat sokáig nem tartott, nyilván gyorsan rendelőn kívül szerettek volna tudni ilyen tüdőhangokkal, úgyhogy a doktornő a lelkemre kötötte, hogy feltétlen szedjem be azt a szart, amit felírt, merthogy hajjaj, és egyek nyolcvanmillió milligramm C-vitamint per nap, és van az a csodarecept, hogy citromlé, méz, fahéj, gyömbér. Nyilván a szándékot néztem, szándékomat nézzed Uram, ne vétkeimet, és kedvesen bólogattam. Egyházad hitét nézzed, Uram.
Ezeknek a modern jó erős antibiotikumoknak különben az a haszna, hogy csak egyszer kell bevenni egy nap, de az legalább egész napra szétcseszi a teljes immunrendszert, emésztést, és bélnyálkahártyát, szóval tényleg jó, mert nincs rá gond egy darabig, de ne legyek igazságtalan, egyébként arra, amire adják, használ, szóval ma már kicsivel jobban vagyok légzésileg, már csak egy fél elefánt ül a mellkasomon. (A cigarettát viszont még nem kívántam meg. Lehet, hogy most kellene leszokni, úgyis azt álmodta rólam-velem valaki nemrég, hogy leszoktam a dohányzásról.)
Egyéb javulást a láz-álmok elmaradásán kívül ugyan nem tudok felmutatni, de majd biztos lesz ez jobb is pár napon belül. Most megelégszem azzal, hogy bár hányingerem van, tök legálisan lebegek, és kezdem érteni, miért volt a gyógyszer tájékoztatójába beleírva, hogy opiát teszteken hamis pozitív eredmény produkálhatnak a betegek. Lehet, hogy olyan antibiotikumot kaptam, amiből a szervezet maga képes ópiumot előállítani? Beszarás. Meg kell kérdeznem erről valami hozzáértő embert.
Más nincs. Hónap vége felé elmegyünk a Teraszra. Most úgy érzem, mintha tíz éve nem lettünk volna ott. Végeérhetetlen ez a második félév.