A bizalomról

a kép forrása: www.fortepan.hu

A bizalom a nő életében rendkívüli fontossággal bír. Mondhatjuk erre most, hogy ez egy szexista kijelentés, de nem igaz, mert bizony érdemes ebből a szempontból különbséget tenni a férfi és a nő között. Miért? Mert a férfi, mit lehet tenni, küzdésre teremtetett. Ez van. A vadász, a harcos, tudjuk a történelemből, nem bízhat emberben, se bajtársban, se szövetségesben, se nőben; potenciális árulókkal van körülvéve. De a nő az más tészta.
Persze a nő sem bízhat válogatás nélkül bárkiben, mert ha így tesz, csalódások sorozatával kell szembenéznie. A szülő megöregszik,  a gyermek kamaszodni kezd, a hű társ feszes és hosszú combok láttán bizony könnyen elgyengül, a fodrásznak saját ötletei támadnak, a fogorvos keze olykor megremeg. De akkor kit válasszunk bizalmunk letéteményesének, fiatal és öreg napjaink hű társának, örök kísérőnknek? Ki az, akinek az ítéletében maradéktalanul megbízva életünk kiegyensúlyozott mederbe terelődik, és aki nyugdíjas éveinkben is támaszunk, megértő társunk lehet?
Sokan mondhatják, erre való az igaz barát, a lelki vezető, Isten vagy éppen a nőgyógyász, és nem járnak messze az igazságtól. Nekem van, és volt szerencsém mindegyikükhöz, él(t) is bennem a bizalom irántuk, de hosszú évek tapasztalata azt mondatja velem, azért jobb óvatosnak maradni ebben a kérdésben, mert az idő, a bizalom legfőbb ellensége. Ezen azt értem, hogy az idő és korunk előrehaladtával mi is és a környezetünkben élők is hülyülnek. Képesek vagyunk igaz barátainkkal holmi ostobaság: önérzet, hiúság stb. miatt összeveszni, lelki vezetőnket áthelyezhetik, Istenbe vetett bizalmunk az élet kegyetlen pillanataiban meginoghat, a nőgyógyászok pedig idővel (tisztelet a kivételnek) mindig az ember méhének kivételében látják a problémák megoldását.
De nem kell elkeseredni, mert van ember, akiben a nőnek érdemes és kell is bíznia élete utolsó percéig: a hentese. A jó hentes a nő életének alapköve, biztonságot adó támasza, a lét kősziklája. A jó hentes tudja, melyik húst érdemes megvenni, melyik csont jó a levesbe, a heti marhát érdemes-e vasárnapra tervezni, mikor érkezik friss hurka vagy grillkolbász.
A jó hentes a nő életének olyan támasza tud lenni, bizalmának olyan letéteményese, akiben, ha jól választott, soha nem kell csalódnia, aki a konyhában töltött első pillanatától az utolsó önállóan főzött erőleveséig társa, barátja, öltözködési, hajviseleti és életvezetési tanácsadója, örök rajongója és  lelki társa tud lenni.
Ha nő létünkre még nem találtuk meg életünk hentesét, ne legyünk restek, keressünk, kutassunk, járjuk a várost, mert egy nő élete bizalomra érdemes társ nélkül értelmetlen és szomorú.

Bár én a magam részéről, fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a bizalom megőrzése érdekében az ember ne kezdjen viszonyt a hentesével, mert akkor az a szokásos férfi-nő bizalmatlansággá alakulhat át, de bevallom, szombat reggeli henteslátogatásaim alkalmával olykor az én kezemben is megremeg a bevásárlószatyor. Különösen amikor az én kedves hentesem égszínkék szemét a marhalapockáról rám emelve kérdezi meg, szeretnék-e esetleg ezen a héten mást is, amire én kissé zavartan ugyan, de azt válaszolom, hogy nem, köszönöm, ő pedig kicsit kihívóan, de azzal a még szürke novemberi napokon is ellenállhatatlan mosolyával kérdez vissza, hogy: biztos?? Ezzel csak annyit akartam mondani, hogy én a legteljesebb mértékben megértem Cippó kartársnőt, akinek viszonyáról ITT lehet olvasni, vagy annak, aki éppen főz,  ITT lehet meghallgatni.