Vannak zenekarok, amik koncerten zseniálisak, de a cédé még nem az igazi. Ilyen a Wombo Orchestra, amelyik olyan örömzenélést csapott tegnap a Katlanon a megnyitó előtt abszolút off, konkrétan a fűben, hogy attól még a holtak is feltámadtak a hegyoldalban. Nagy felindultságomban vettem egy cédét, de az ... na majd még meghallgatom itthon is.
A megnyitó után a Romungro játszott hibátlanul, lelkesen, teli tüdővel és szívvel. Nem akarok nagyon bunkó lenni, de szerintem másképp rohadtul nem is érdemes koncertet adni, csak így.
Az esti-éjszakai Quimby nekem pont ezért nem jött be, pedig tényleg szeretem őket, szeretem a zenéjüket, de most egyáltalán nem éreztem a kapcsolatot a zenekar és köztem. Jól játszottak, értenek hozzá, szóval a zenével nem volt gond, de öreg vagyok én már a megcsinált koncertekhez, meg a nagyon szeretünk benneteket gyerekek, ti vagytok a kedvenc fesztiválunk ésatöbbi üres szólamaihoz.
Nem baj egyébként, sokan érezték magukat jól, nekik biztos élőbbnek tűnt a buli, vagy többet ittak, mint én.
Az első nap nagy eseménye az volt még, hogy elhagytam a karszalagom, de nagy szerencsémre a hátizsákomban volt. Állítólag selejtes kicsikét az új kapocs, úgyhogy jó lesz vigyázni, mert újat nem adnak csak úgy.
Ma folytatjuk a kultúréletet TSB-vel. Jó sok minden lesz, úgyhogy megyek is lassan, és felkészülök az esőnapra..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése