Vakáció

Ma reggel, biztos a vasárnap miatt (augusztus= a nyár vasárnapja), eszembe jutott, hogy szeptembertől megint elölről kezdődnek a hülye határidők, a kötöttségek, a percre kiszámolt napok, aztán rájöttem, hogy mennyire hihetetlenül hülye vagyok, mert egyrészt tök sok időm van még addig, másrészt meg annyira ellazulok jövő héten, hogy kívánni fogom a rendet.
Nem, nem hülyültem meg teljesen. Ezt most azért írom, mert a Teraszon ezt beszéltük meg, hogy állítólag minden fejben dől el, csak baszki akkor mára mindhárman csontsovány szupermodellek lennénk, meg űberokosak, a családunkban is mindenki normális lenne, és mi elégedetten szürcsölnénk napi huszonnégyben a gin-tonic-ot egy déltengeri szigeten holmi kertészlegényekkel. Szóval vagy a fejjel van a gond, vagy az elmélettel, ezt még nem tudjuk sajnos.
Azt se tudom egyébként, mi van velem, mert hol tök szomorú vagyok, hol meg indokolatlanul vidám. Nehéz eldönteni, hogy ez már a klimax jele vagy a jóga hatása? Vagy is? Na mindegy, jövő héten megyünk a Katlanra (Katlanba?), és kikapcsoljuk magunkat TSB-vel a családi mindennapokból pár napra, úgyhogy ezen sem kell gondolkodni legalább.
Más nincs. Amikor nem konyhaszolgálaton vagyok, vagy nem a barátokkal töltöm az estét, akkor Magris esszékötetét (vagy mit) olvasom. Olyan ez a fickó kicsit, mintha a Teraszról írna, szóval kényelmes az egész szöveg, mint egy jó karosszék, csak éppen számomra ismeretlen helyekről, és egy csomó számomra ismeretlen emberről ír. Az az érzésem, hogy olyan szöszölős pali ez a Magris, de nagyon is lehet érte szeretni.
Ma TSB tiszteletére szülinapi Gyémánt Kör lesz Emma (aka. KB) teraszán, ami azért is jó, mert akkor nem kell híreket olvasnom, és nem kell gyakorlatilag semmilyen ponton érintkeznem a mai magyar valósággal, mert ami itt van, az egy pöcegödör. Minden szinten. Csak abban tudok reménykedni, hogy egymást falják fel a férgek. Zapban bízom egyébként, mert valami gondolkodás végére ért álmában, úgyhogy hátha ébren is eszébe fog jutni egyszer, mi is volt az pontosan.
Addig meg, de legalább néhány napig, nem akarok semmiféle mocskot hallani, csak jó zenét és a barátaimat. Szellemi vakáción vagyok.