Hányingerre ébredni sehogy se jó, de a reggeli hányingerekből is az egyik legszarabb, ha a fájdalom miatt érzed úgy, hogy kifordulnak a belső szerveid. Különben eléggé meglepett ez a fájdalom dolog, mert igaz, hogy még júniusban sikerült eltrafálnom egy márványlépcső élével a bal térdemen a porc szélét, ami ettől szerintem kicsikét elhagyta az állomáshelyét, de eddig nem tűnt veszélyesnek az ügy. Isten tudja, mi ütött ma hajnalban belé. A porcok lázadása.
Na mindegy, tekintettel arra, hogy a reggeli jóga se nagyon használt, pedig észben tartottam a tanácsokat, melyek szerint betegség esetén a savászana pont elég is, ezért nem is nagyon próbálkoztam mással. Ennek ellenére a testem hevesen tiltakozott minden lazítási kísérlet ellen, szóval végül kénytelen voltam bevenni két aszpirint. Isten áldja az acetilszalicilsavat, most egy kicsit jobb. Minden bizonnyal el kellene mennem orvoshoz, mert a térdízülettel nem nagyon jó viccelni, de nem vagyok lelkes. Pont nem vágyom egy porcműtétre.
Más. Tegnap moziban voltam, és megnéztem az új Luc Besson filmet. Most azzal együtt is, hogy nekem elég sajátos filmízlésem van, és rajongok a tudományos fantasztikumért, szerintem ez egy mestermű. Oké, nem a romantikus, meg a lélektani dráma kategóriában, de akkor is. Besson olyan, mint egy ... na nem jut eszembe jó hasonlat, csak a megbízható bérgyilkosé, ami meg nem pontos, mert nem halsz meg a végén, csak úgy érzed, hogy egyik percben még volt egy normális életed, a másikban meg fekszel arccal a hideg kövön, a halántékodhoz pedig egy Smiths and Wesson simul. És abszolút nincs meg, hogy a kettő között mi történt és hogyan.
A film ötlete nem annyira zseniális egyébként: jön valaki, aki egy anyag hatására az agya teljes egészéhez hozzáfér, és akkor ő meg a világ találkoznak. Na most ez nem egy túl erős sztori, neurológiailag, meg sokféleképpen is bele lehet kötni, de oké, ezt a kis békát nyeljük le, mert nem keserű. Ez csak egy film ugyebár, nem egy természettudós nagydoktorija, ahol nem lehet hülyeségeket mondani. Ha az alapötlet problémáján túllépünk, akkor viszont rögtön úgy érezhetjük magunkat, mint Ellie Arroway a Kapcsolatban. Ha már beültünk a székbe, az száguldani kezdett velünk valahová, ami az érzékeink és a felfogóképességünk határain túl lakik.
Besson zsenialitása ebben a filmben (szerintem) abban áll, hogy képes eljátszani az idővel. A kilencvenedik perc végén értetlenül meredtem a vászonra, és ezzel nem voltam egyedül, mert azt hittem, Bessonnak elment az esze, és egy hatvan perces játékfilmet rendezett. Annyira jók a vágások, annyira felgyorsít mindent vizuálisan, hogy becsapja az agyat. Másképp érzékeled az időt.
Az idő az egyetlen dolog, ami indokolja a létet - ezt mondja a főszereplő, a kiválóan játszó Scarlett Johansson, a film végén mielőtt feloldódna a világban. Ez egy akciójelenetei ellenére is nagyon filozofikus a film lett. Az emberről, a létezésről, az egyről és a sokról, és egyáltalán a világmindenségről és benne az életről mesél. Mert mese ez, Besson csodálatos képi világába csomagolva, még akkor is, ha úgy érezzük, akár igaz is lehetne. Akár mi is lehetnénk a világmindenség. De hát talán azok is vagyunk.
Jó film, ez a lényeg, de csak az nézze meg, aki bírja a science-fiction-t.
Más nincs. Ma meglátogatom Mihályt, aki végre hazajött a távolból. Jó kis váltóműszakban vagyunk, TSB most ment el. Huszadikától már mindenki újra itthon, csak hát akkor meg ugye kezdődik a munka. Meg még az is van, hogy reggelre megjött a menetrend szerinti augusztusi esőmentes front = viharos szél, amitől az allergiám pillanatokon belül sokkot kap. Eh, miért pont ez lenne másképp idén. Ilyen lesz az ítélet napja is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése