Nem gondolom, hogy túl sok mindent el kell mondani egy olyan napról, ami után reggel úgy ébred az ember, hogy fuldoklik, mert egy vödör hideg vízbe nyomják a fejét álmában. (Szép, fényes alumíniumvödör egyébként.) Ritkán vannak ilyen egyszerű és kifejező rémálmaim, de ezek szerint bizonyos érzelmeim könnyen dekódolhatóak az agyam számára. Megnyugtató neuronvegyipar.
Azért tényleg vannak olyan napok, amikor az embernek meg kellene érezni, hogy nem, nem érdemes gyerekek felkelni, feküdni kell csak, várni míg az aznap minden örvényével, időzavarával és egyéb, történelemből kiszakított hordalékával elzúg felettünk. Valahogy úgy. mint ahogy egy messzi útra készülő test a tiszta vizű patakban utolsó oxigénmorzsái segítségével tágra nyitja a szemét, és rácsodálkozik a világra.
A tegnapi napot jobb lett volna kihagyni, ezzel csak azt akartam mondani. Az iskola sem volt valami lélekemelő, mindenki inkább csak bolyongott tanácstalanul, mint aki új testet kapott az államalapítás ünnepére, de nem csak ez volt a baj, inkább az, hogy az idővel volt valami baj, időkitörés talán vagy időfolt-tevékenység, nem tudom, de nyúlott céltalan, mint a gumi. Ezt filmen tudom elképzelni, a főhősnő belép a bevásárlóközpontba és mint valami ugrálóasztalon a lábai nem találnak támasztékot többé, minden lépése alatt kinyúlik az idő.
Tegnap két és fél órát töltöttem egy bevásárlóközpontban önhibámon kívül, puszta kedvességből, de bátran állíthatom, az élmény két és fél évet vett el az életemből. Még úgy is, hogy közben legalább egy órát Nesbot olvastam az ételudvarban, amivel nem kis fejtörést okoztam a bentlakóknak. Én tudom, parasztság, de az a meggyőződésem támadt, hogy a világ tele van életképtelen egyedekkel, akik kizárólag vásárlás és plázalevegő-lélegzés útján tudnak életben maradni. Hát nem szerettem az emberiséget.
Megírhatnám ezt persze most viccesen, nevetni lehessen rajta, ahogy egy állítólagos guru annyi idő alatt varázsolja át az adatokat ésatöbbi egyik mobilról a másikra, hogy az már egy közepesen fejlett ország nemzetbiztonsági rendszerének feltöréséhez is pont sok lenne. Meg írhatnék arról is, mennyire mű ez a világ a sok elektromos szarral, meg öngerjesztett fogyasztási neurózisával együtt, de nem írok, mert talán még arra sem érdemes ez az egész. El kell kerülni az ilyen helyeket nagy ívben.
A nap fennmaradó részében gyakorlatilag vegetáltam. A reggelt pedig jógázás helyett rémálmokkal töltöttem. Lehet, jobban járok, ha a tegnap ajándékba kapott gyergyói áfonyapálinkával kezelem a sokkot, mert néha komolyan az a benyomásom támad, hogy a munkahelyemen és a konzumszentélyekben is dementorok várnak rám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése