Lesz majd hétértékelő beszéd akarommondani írás is a Gitten hamarosan, kultúrál is, meg oktat-nevel (rossebeket), de ez most nem az. Fesztiválszubjektív avagy az emberi oldal.
Öt nap nem sok egy fesztiválra, ha jó, viszont kurva fárasztó még akkor is, ha nem sátrazik az ember. Jó, oké, elmúltunk már mindketten tizennyolc, kár volna úgy csinálni, mintha az életkor nem játszana, mert játszik, de nem kizárólag. És nem igazán az a fárasztó, hogy talpon vagy éjjel kettőig-háromig, TSB se az a nyolckor fekvő típus, hanem az, hogy az ébren töltött sok órában egyszerre van fizikai ÉS szellemi-érzelmi terhelés; egyszerűen nehéz befogadni ennyi mindent és ilyen intenzíven.
Az Ördögkatlan minőségét számomra az is jelzi, hogy a fesztivál öt napja alatt egyszer sem kellett konténervécében pisilnem, minden alkalommal tisztességes (vagy ahhoz közeli) csempés-vécépapíros vécébe látogathattam. Ez nevetségesen hangzik, pedig óriási dolog. (Életemben egyszer használtam Toi-Toi-t a Volt Fesztiválon, onnantól kezdve ha meglátok egy ilyet, inkább reciklálom a vizeletet.)
Az is fontos, hogy nagyon szép helyen van a rendezvény, nyugtatja a szemet, ha körbenéz az ember, és ez valami kivételes dolog. Nekem, aki az életét túlgerjedt városi terekben éli, legalábbis rendkívüli jelentőséggel bír.
A programok szervezettsége nagyon rendben volt, persze volt itt-ott csúszás, meg a Wahorn Airport el is maradt a felhőszakadás miatt, de összességében a szervezők a megvalósítás terén marha jók voltak. Na most az előtervezésben azért voltak számomra követhetetlen momentumok, vagy olyasmik, hogy nem értem a koncepciót. Például számomra egy rejtély, mi a büdös életnek tizenegykor (vagy fél tizenkettőkor) kezdődtek a nagykoncertek, miért nem volt jobban kihasználva nap közben a sportpályán a színpad, mi a jó életnek kellett hajnalban sorban állni a sorszámos sorbanállás sorszámáért (érted??? nem? senki se), és hasonlók. Ja és azt se, hogy egész héten nagyon sok program volt, ehhez képest pénteken és szombaton meg lézengtünk. Oké, addigra fáradtak is voltunk, de ez akkor is furcsa volt.
Kaja mindig volt, nem untad meg, normális áron lehetett enni mindenhol, de nyitva voltak a boltocskák is, meg a zöldségesek is, falusi feeling persze, az van, ami van, ilyen kurva egyszerű világ ez, és ezt szeretem benne. Ne variálj, nézzed, ez van, amit látsz, ez az élet. Már csak a vastagfalú pohárban gőzölgő kávé hiányzott. Egyébként ami szeszt illeti, inni többnyire bort ivott mindenki, fröccsöt pontosabban, bár amilyen szar idő volt szerdán-csütörtökön, hát a pálinka helyénvalóbb lett volna. Mindegy, nem pálinkáztunk végül, mert TSB volt a sofőr, egyedül inni meg nem vicces.
Nem vagyok gyakorlott fesztiválozó, de arra a következtetésre jutottam, hogy fesztiválozni barátokkal szabad csak. Mi nagyon össze voltunk hangolódva TSB-vel, tudtunk egymás gyagyáihoz, meg aktuális igényeihez igazodni, szóval ha valami nem tetszett, lehetett azt mondani egymásnak, hogy nekem ebből elég, húzzunk innen, mint például a hegedista koncertjén, amitől öt percet alatt lettünk lúdbőrösek, de nem a jó értelemben. Menekülőfélben még összefutottunk egy tisztatekintetű, nemzeti ismerősünkkel, ami csak megerősített minket abban, hogy jól döntöttünk. Az ember adjon arra is, kivel tartózkodik egy koncerttérben.
Miután elengedtük a színházi előadásokra való bejutást már első nap, igazából nem feszített minket semmi. Ha késtünk valamiről, hát késtünk, nem volt baj. Nem akartunk megfelelni senkinek, nem akartunk teljesíteni semmit. Ha nagyon fontos volt a másiknak valami, hát igyekeztünk befogadni mi is valamit belőle. Vagy sikerült,vagy nem, de nem volt muszáj jópofát se vágni semmihez. Jó volt így, feszültségmentes. Nyugi volt.
Az utolsó fesztiválnapra kiegészültünk néhány családtaggal, de az már minőségileg más volt, mindig volt valakinek valami siráma, meg testi kényelmetlensége, szóval az nem volt annyira okés. Annak viszont örültem, hogy erre az utolsó napra befutott Berlinből Ristjana is, így volt kis női csevegés a Vylyan teraszon slam poetry alatt, de muszáj lesz a héten egyet teázni vagymi.
Szóval összefoglalva tök jó volt, nem került egy vagyonba, és elég jó fesztiválközönség volt szerintem, bár TSB Illyés után szabadon A fesztiválok népe címmel nagyívű szociológiai tanulmányt készül írni. Ebben a pár napban ugyan semmi érdemlegeset nem írtam, abszolút nem olvastam, nem takarítottam, nem vasaltam, és szinte nem is gondoltam arra, hogy mindjárt kell mennem dolgozni, ez pedig nagyon pihentető volt a fesztiválterhelés mellett is.
Más nincs, ma reggelre kijött az allergiám, de nem csoda, mert éppen két hét múlva kezdődik a munka, és a főnököm beregisztrált egy szakmai faszomtudjamire már első héten. Írtam neki a héten egy emailt, mondom ne legyen, hogy titkolom a külhoni megjelenést, hátha érdekli. (Nyilván nem.) P.S. érdeklődtem, hogy mire is regisztráltam vajon, amikor nem. A válasz lakonikus volt: Bridget örül a jó hírnek (???), a konferencia=szakmai nemtudjukmi ügyében pedig majd első nap tájékoztat. Annyira érzem a csontjaimban a készülődő őrületet, komolyan.
Jól van mindegy, nyár van még, leszarom, pizsamában fekszem a kanapén, és élvezem, hogy napokig szerethettem más embereket csak az emberségükért, és ez ráadásul teljesen normálisnak is tűnt. Remélem, jövőre is megyünk fesztiválturistának. Na, most ez a hét és az emlékeink is nyugodjanak békében egy évig. Pápá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése