A tér, azt hiszem, az ember számára ugyanolyan fontos, mint az idő. Az időbe vetettség a lét értelmezésének egyik origója, de a másik az minden kétséget kizáróan a tér. Az, hogy mikor vagyok, a kozmosz melyik időpillanatától melyik időpillanatáig létezem, mi az az intervallum, amiben megvalósítom a létet, alapvetően meghatározza azt, mit teszek és hogyan. De az, hogy mindezt hol teszem, nem csupán földrajzilag, illetve nem elsősorban földrajzilag, inkább hogy mindezt milyen távolságra teszem másoktól, éppen ilyen fontos.
A test határa csak egy az eligazodási pontok közt. Az, hogy mennyire engedem magamhoz közel a másikat, csak része a térben való létezésnek. Éppen olyan fontos az is, a másikat mennyire engedem magamhoz közel szellemi vagy lelki értelemben. Az életnek és a másokhoz való viszonynak egyik célja, hogy minél közelebb kerüljek másokhoz, de a lét dinamikájának kulcsa mégsem a határtalanul egybefolyó lelkek és szellemek masszája, hanem az én és a nem én határainak meghatározása.
Ahogyan tudnunk vagy inkább éreznünk kell időbeli határainkat, úgy kell tudnunk és éreznünk, a térbelieket is. Nem mindig és nem mindenkivel kell a közöttünk lévő távolságot a nulla felé közelíteni, mert van, amikor a távolság ad értelmet a két ember közötti viszonynak.
Ez az a feladat, amivel Isten megbízta az embert: az itt és mostban létezni úgy, hogy a határokat kitágítva mégis elvégezzük a feladatot. Lezárt létünkben megvalósítani a végtelen időt és teret, a lehető legközelebb kerülni másokhoz úgy, hogy minden egyszerre véges és végtelen pillanatban megvalósítsuk mind az egyet, mind a a világ összességét, vagyis az embert.
Néha nehéz eligazodni nem csak az időben, de a térben is. A vágy (akár testi, akár szellemi) a távolság csökkentésére ösztönöz minket, közel akarunk kerülni a másikhoz, részei akarunk lenni minden pillanatának, érezni akarjuk a testét, sőt a teste akarunk lenni, a lelke akarunk lenni, a gondolata akarunk lenni, de hiába, ez a közelség semmiféle akarattal nem tartható fenn az idők végezetéig. A szeretet amiről Isten beszél, más. A szeretetben a távolság, a határok tiszteletben tartása éppen olyan fontos, mint a lehető legnagyobb közelség.
Sajnos nehéz kimérni a távolságot két ember között úgy, hogy részei is legyünk egymásnak és közben megmaradjunk a határainkon belül. A szabadság a szeretet része. A szabadság vezet ki a lét labirintusából, de én egyelőre nem találom az utat. Ez van. Tanulok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése