Ember a dobozban

Műsorajánlok. Én, pont én, aki nem nézek tévét. Hát ez jó.
Szerintem nagyjából huszonöt éve láttam egy interjút a magyar televízióban Jean Marais-val. Kislány koromban rajongtam érte, megnéztem hát, mivé lett öregkorára. Persze, hogy igazából öreg volt-e az interjú készítésekor, arra nem mernék megesküdni, mert fiatalon az ember olyan beképzelt és előítéletes a nála idősebbekkel szemben, hogy azt is vénembernek látja, akivé hamarosan ő maga lesz. No mindegy, az interjúban a színész azt nyilatkozta, soha nem olvas újságot és nem néz tévét, mert nem érdekli az őt körülvevő világnak az a része, ami bekerül az újságokba és a tévébe. Megdöbbentem, és borzalmasan csalódott volta, mert úgy éreztem, az ember igenis felelősséggel tartozik a társadalom iránt.
Aztán teltek az évek, és lassan elfogyott belőlem a lelkesedés. Ha az újságok iránt nem is, napilapot én sem olvasok, és régóta nem nézek tévét. Nem bánom, nem hiányzik igazán, azt hiszem, sok bosszúságtól megkímélem magam. Másrészt viszont a makacsságom miatt pár értelmes, sőt kiváló műsorról lemaradok. Még szerencse, hogy vannak barátaim, akik törődnek velem, így néha kapok tőlük ajándékba klassz dolgokat. Így kaptam Gofritól egy cédényi Hajós a dobozban adást, amit bárkinek, pontosabban mindenkinek ajánlok. A műsor koncepciója az volt, a zenész/tévés személyiség időnként ellátogat egy ismeretlen családhoz, közösséghez, hogy megismerje, hogyan élnek. Marha jó ötlet, pláne, hogy sokszor gondolom, a diszkrimináció egyik alapja az információhiány.
A műsor tehát egy-egy órás blokkokban mutatja be, hogyan is él a rabbi, a sorkatona, a Krisna-tudatú hívő, a cigány család, a pannonhalmi diák satöbbi. Persze bocsánat, nem A, hanem egy-egy. Hajós Andrást meg kedvelem, elhiszem neki, ahogyan rácsodálkozik a másik ember világára.
Összességében akkor is nagyon emberi a sorozat, ha nyilván a csoportok tagjait illetően nem mindenkire érvényes információ birtokába juthatunk, hogyan is juthatnánk, az ember ember, annyiféle, ahány lélek van a világban. A család odavolt a sorozattól, még a legkisebb is könyörgött esténként, hogy csak még egyet, csak még egy részt.
Így van ez. Minden ember dobozban él, de igazából senki nem szereti, ha rá is zárják a doboz tetejét, mert szeret kimászni onnan és körülnézni, mások doboza hogy is néz ki belülről. Hátha nem is olyan csúnya az a doboz.
A lényeg az, én ma Hajós Andrást ajánlom, mert bár nem ismerem személyesen, egészen konkrétan azt gondolom róla, hogy emberforma ember, és  ennek így vasárnap, egy nappal az iskolakezdés előtt is tudok örülni.