Históriák

Mindig érdekes másokat meghallgatni. Most egy kicsit a történetekről beszélek, nem csak, vagy éppen nem arról, amikor valaki önmagáról mesél. Igaza van Elif Shafak-nak, a történet kiemel és felemel.
Gyerekként sem mindig szerettem ott élni, ott lenni, ahol éppen élni és lenni kellett, mert ... nem is tudom, azt hiszem, már akkor is utazni szerettem volna leginkább. Vadregényes idegen országokba, ahol különös az étel illata, ahol más színű és szabású ruhát hordanak kimondhatatlan nevű emberek.
Gondolom, személyiségfüggő, ki miben lelei örömét, az ismert világban fellelhető változatosságban és nyugalomban vagy az út megismételhetetlen kalandjaiban, de azt lássuk be, hogy a kettő között nincsen igazi különbség. A világmindenség megélhető mindkét módon.
Én gyerekként is utaztam, nem fizikálisan persze, hanem odabent. Testőrökkel jártam Párizs utcáit, félbolond hajóskapitányokkal a viharos tengert, és a sok utazás közben megtanultam jól utazni. Mi volna életünk egyetlen valamirevaló célja egyébként.
Mostanában, ha nem tudtam volna eddig magam is, sok helyen olvasok a történetek fontosságáról, akár a hagyományról, akár a kreatív elme által megteremtett új történetekről van szó, rendkívüli fontossággal bír az, hogy történeteket mondjunk el egymásnak. Az író az az ember, akinek az átlagnál talán egy kicsit több története van, esetleg ügyesebben meséli el őket. De nem csak az írónak vannak történetei, hanem mindenkinek, és néha megesik az is, a legjobb történetet a sarki zöldségestől halljuk.
A narráció, bármiről is szóljon, mindig is az egyik legfontosabb dolog volt, és talán az egyetlen, ami az embert közelebb tudta vinni a másik emberhez, még talán Istenhez is.
Mesélj. Ezt szoktam mondani azoknak az embereknek, akiket szeretek, mesélj nekem történeteket. Mesélj olyan dolgokról, amiket én sosem láttam, mesélj kutyákról, kertekről, hajnali buszokról, mesélj emberekről, soha véget nem érő kártyapartikról, töredezett gerincű könyvekről, régi, rettenetesen szép szeretőidről, madarakról, és az ereszen kopogó éjszakai esőcseppekről. és ne tarts tőle, hogy elunom, mert engem minden érdekel. Lehet, hogy gyakran másképpen látszik, de én nem mesélni, inkább hallgatni és utazni szeretek.