Kromatográf

Azon gondolkodom, mi is volna az a tudás- vagy inkább műveltséganyag, ami engem meghatározhatna. Hogy milyen kromatografikus képet adnék ki én, és hogy az akkor mennyire lenne egyedi. Mint valami kulturális DNS.
Most ez egyrészt azért jutott eszembe, mert a műveltségről olvasok, másrészt meg tegnap volt huszonhat éve, hogy meghalt Richard Feynman. Ha lehetne tudományos példaképem, egész biztosan ő lenne az, mert bár mindig volt benne kétely, volt benne valami, amit a világba vetett hatalmas bizalomként írnék le, és benne élt az a soha nem szűnő kíváncsiság, ami az embert időbeli határai ellenére már itt a Földön örökéletűvé teszi. Feynman, azt hiszem legalábbis, soha nem tisztelt semmit és senkit csak úgy bemondásra, viszont szünet nélkül méricskélt, megfigyelt, vizsgált, összehasonlított. Szeretnék hasonlítani rá ebben a mindig kereső, mindig kíváncsi hozzáállásban, és ha van számomra szimpatikus, követendő hitvallás, akkor az övé az - mindig újabb dolgot megtudni a világról, és benne az emberről, tenném hozzá ehhez még én.



Hogy mi a tudás és mi a műveltség, azt most még ne bogozzuk ki teljesen, mert egyelőre a tanulmány elején tartok. Azt viszont már most tisztán látom, hogy számomra éppúgy a műveltség része Feynman, mint Lénárd, mint Pilinszky vagy mint Bach és Steve Reich. De azt is gondolom erről, hogy ez tényleg olyan, mint egy ujjlenyomat, egy kromatografikus kép vagy géntérkép. Műveltségtérkép. Egyedi, meg nem ismételhető. Hogy ezzel a gondolattal mit kezdek, még nem tudom. Az egyedit valahogyan bele kell illeszteni a közösségbe.

Más. Tegnap kitavaszodott, Rhumelnek igaza lett, még a nap is kisütött. Ennek örömére mindjárt el is megyek a tóhoz fotózni, bár ilyenkor még minden szürke és barna. Azt mondta pénteken a holland fiú nekem, most még minden csúnya, de tudom, hogy mindjárt minden szép lesz. Az optimizmus élő példája ez a fiú, pedig két hete majdnem meghalt a család szénmonoxid-mérgezésben. Érdekes, hogy ezt mérte rám a ... sors? ... mit tudom én, ezt a heti egy óra beszélgetést vele. Hát így lesz a tanárból diák, tőle tanulom bizakodva nézni a világot.

Egyébként Mihálynak ma van a névnapja, úgyhogy Isten éltesse. Remélem, meggyógyult, és azt is remélem, hogy hamarosan elmegyünk a teraszra megünnepelni magunkat.