Mivel ezer éve nem volt zenei ajánló, és kétezer éve nem ömlengtem Andrew Bird-ről, ma pótlok. Andrew Birdnek számos jó tulajdonsága van mind zenészként, mint férfiként. Mivel messze lakik, most az előbbire fogunk koncentrálni.
Andrew Bird szerintem az egyik legjobb kortárs hegedűs, de hogy a Középnyugaton a legjobb, abban meg szinte biztos vagyok. Hogy végeredményben milyen stílusú zenét is játszik, azt nehéz volna megmondani, és én biztosan nem fogom kategóriákba szorítani.
A tavaly novemberben megjelent I Want to See Pulaski at Night című lemeze hét számból áll, melynek mértani közepén hallhatjuk magát a lemez címadó dalát, az egyetlen dalszöveggel rendelkezőt. (A többi szám mind instrumentális tehát.)
Tulajdonképpen igaza van az egyik kritikusnak, olyan ez a lemez, mint egy film soundtrack-je. Azt gondolom, valami szerelmes film lehet, bár hogy ki az a Pulaski, az nem világos, meg közöm sincs hozzá, de szemlátomást (képzavar) messze van, mert Bird szeretné, ha visszatérne hozzá Chicagóba. A film műfaját tekintve nyilván dráma, a befejezés bizonytalan, a rendező maga sem tudja eldönteni, mi legyen most. Ez egyébként mindenféle ellentétes nézettel szemben igen gyakori dolog, még a szép történetek esetében is.
Szeretni és hallgatni való lemezt csinált már megint ez a fickó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése