Megint szerda

Felnőtt tartalom! (Csúnyán beszélek.)
Igazából egy szörnyen gúnyos bejegyzést kellene írnom mindarról, ami a munkahelyemen zajlik ezen a héten, de nem nagyon van hozzá humorom. Egyrészt fizikailag sem vagyok a toppon, ez a hülye torokfájás kezd ledönteni a lábamról,másrészt nemes egyszerűséggel unom a szarrágást, a mondvacsinált feszültségeket, azt, hogy nem lehet érdemi munkát végezni, mert mindig minden kicsinyes dolgon félnapokat rágódik Bridget, de ami fontos, az gyakorlatilag a holdban van.
A hétfői értekezletet kivételesen nem a főnök tartotta, hanem a helyettes, így hamar végeztünk. Ki hinné, hogy ha az ember nem beszél felesleges dolgokról, akkor bele lehet férni az időkeretekbe. (Jut eszembe, kérjem vissza az idős könyvemet tőle, úgysem használ neki.)
Egyébként az a furcsa helyzet állt elő, hogy nincs órarend. Pontosabban nincs jóváhagyott órarend. Mert az nem úgy van, mint az elmúttszázévben, hogy te csak úgy megkapod a kezedbe az órarended. Á, dehogy! Előtte Őnaccsága beírja önnön kezével, hogy akkor te mettől meddig maradjál, kushadj a munkahelyeden. Hogy szerinte neked hogy jön ki a 32. Az, hogy kurvára van olyan, aki 48 órát dolgozik, más meg mondjuk húszat se, mert baszik bemenni az órájára vagy csak neteznek orrvérzésig a diákok, ja hát az nem érdekes. Az nem fontos, gondolom.
Hétfőn megyek konzultálni Budapestre, de eszembe nem jutott szabadságot kérni. Gondoltam, simán kiveszek egy gyereknapot, de kiderült, hogy nemaddiga! Azt is Bridgetnek kell engedélyezni. Lehet, hogy jövő héttől a tamponcserét is? És megmondják előre, hogy melyik nap hányszor?
Na mindegy, ezek után jobbnak láttam szeretett főnökömet időben értesíteni a júniusi berlini konferenciáról, ami lelkesítő, iszonyú nagy megbecsülés. és öröm lehetne. E-mailt írtam neki. Több okom is volt rá, nyilván az első és legkézenfekvőbb, hogy nem volt kedvem kivárni az irodája előtt kígyózó sort, valamint nem volt kedvem hozzá sem. (Persze hogy kígyózik a sor, amikor mindenben ő akar dönteni, még az órarendről szóló információ sem juthatott ki, amíg nem engedélyezte. Hát, ehhez kellene neki még egy élet, attól tartok.) Egyébként sem tudtam kinyomtatni az infót a konferenciáról, nem lehetett nyomtatni. Kifogyott a keret. Múlt héten a fénymásolás volt lehetetlen, mert kedvenc operátorom megbetegedett, ehhez meg állítólag csak ő ért. Na mindegy, elküldtem Bridgetnek az ímélt, Én írok magának, ja nem, mindegy, az viszont tuti, hogy nem válaszolt. Ennyit a munkahelyi postafiókunk napi figyeléséről. Na jó, valószínűleg látta ám, csak nem volt kedve reagálni. Ez mondjuk tetszik nekem. Legközelebb hozzám szól, megyek tovább a folyosón. Beszarás komolyan.
Egyébként persze, hol fénymásolni nem lehet, hol nyomtatni, hol leginkább nincs papír, megint nem kaptunk, sebaj, megint veszek, beviszem a munkahelyemre. Így kell ezt gyerekek. Ha vasmunkás vagy, amit találsz az úton fémet, vigyed csak szépen be, mert azzal fogsz dolgozni. Mit nem értesz?
Közben Eszter hazaköltözött (költöztettük pénteken) Budapestről. Erről most hosszasan írhatnék, de megkímélek mindenkit a részletektől. Maradjunk annyiban, hogy ez se lesz könnyű.
Közben rémálmaim vannak, de arra gondolok, talán nekem is meg kellene fényképesíteni a rémálmaimat, az segítene.
Érdekelne, milyen arcot vágna Bridget, ha megkapnám a budapesti állást. (Nem feltétlenül akarom megkapni egyébként, sőt, mert nem tudom, milyen lenne ennyi év után nem tanítani, de ezt meg, ami itt momentán van, utálom már.)
Na jól van, rinyálás befejezve, vasárnap yesszoké múzeumi találka Harival és Cippóval, kultúrálva leszek ám, utána meg barátkozás, és még hétfőre is jut öröm bőven, mert régi és új barátokhoz is lesz szerencsém. Győzzem magam kipihenni valamikor.
És persze ne feledkezzünk meg TSB mai névnapjáról sem. Csók és egyebek. Mindjárt ünnepelünk, csak bevárjuk Mihályt.
Más nincs. Legfeljebb hogy Gofri MA szemináriumot tart az egyetemen keddenként, amire be akarok majd néha ülni. Hátha okosabb leszek tőle. Jazz meg azzal vidulok ma is. Próbálok na.  Az álmomban egy zuhanó repülőgépen egy törpenövésű japán férfi azt zokogta a mikrofonba, hogy magányos, ezért helyet cseréltem vele, hogy a szomszédom vállára tudjon borulni. A szomszéd nő tetszett neki ugyanis. Így viszont az ablakból nézhettem, ahogy zuhanunk.