Isabel

Azt képzeltem hajnali félálmomban, vagy álmodtam féléberen, hogy Isabellel sétálok Mainben. Néha egy kicsit nehéz eldönteni, az ember elképzel, álmodik vagy egyszerűen csak visszaemlékszik.
Évekkel ezelőtt volt, egy kellemes, éppen nem meleg, de már nem is hideg vasárnap délután, hogy Amyvel és Isabellel sétálni mentünk egy, a házukhoz közeli erdőbe. Míg beszélgettünk, mi másról egy íróval, mint irodalomról és könyvekről, célokról és törekvésekről, Isabel hol előre szaladt, hol elmaradt tőlünk, de aztán mindig visszatalált hozzánk. Ilyen minden, ami fontos. Visszatalál.
Nem tudom, mit jelent más kutyájával álmodni, de azt remélem, békességet.  Álmomban, amikor végigsimítottam Isabel oldalát, éreztem, milyen megbízhatóan meleg és izmos a teste. Talán kellene egy kutya.
A hétvége napsütésben telt, ami most valóban életmentőnek bizonyult. Tegnap tényleg lementem a tóhoz, szép volt, csendes, jó volt egyedül lenni, jó volt gondolkodni, de legközelebb viszem TSB-t is. Azt tervezzük, elmegyünk egyet még tavasz előtt a teraszra. Mert ugye meg kell nézni, mi a helyzet. Ezt TSB másképp mondta, úgy, hogy menjünk már el a picsába egy kicsit, és ez azt jelenti, hogy el kell menni tényleg, mert ő velem ellentétben ritkán beszél csúnyán.  Szóval elmegyünk a teraszra, ha csak egy napra is, de együtt leszünk, visszük Mihályt is, kilopjuk az életéből.
Más nincs, keveset haladtam a dolgaimmal, a látható, mérhető, kupacolható dolgaimmal gyakorlatilag semmit, viszont a gondolkodással elég sokat, és azt hiszem, ez most nagyjából az egyetlen hasznos dolog volt, amit tehettem. Már nagyon időszerű volt, hogy mindenfélékről gondolkodjak, és arra jutottam, mégiscsak van néhány dolog, amiben nem tudok megváltozni, még akkor sem, ha szeretnék, mert akkor jobban megfelelnék mindenféle külső elvárásnak. Talán ideje végre megbékélnem azzal, hogy nem akarok megfelelni külső elvárásoknak. Pontosabban nem mindenben. De ezt nem olyan könnyű belátni szerintem.
Simon Márton egyik polaroidja jutott nemrég az eszembe. (Lám, mégiscsak lehet és kell is idézni.)

De mivel a látszattal ellentétben nem

engedik törölni a feltöltött fotókat,

a valóságnak innentől

van egy pontja,

ahol nyár van és minden oké.

Érdekes. Tényleg lett a valóságnak egy olyan pontja, ahol nyár van és minden oké. És ez akkor is jó,  ha egyébként tél van és szürkeség.