Horizont

Egy kicsit talán összevisszák a napjaim. Vagy inkább nagyon. De mondom, és komolyan mondom, nincs ok aggódásra. Everything is under control. Ami meg nem, az soha nem is volt. Egy kicsit télies a kedvem, mondjuk így, még ha Emma szerint ez enyhén szólva is eufemizmus. Van olyan, hogy eufemista? Ha voltak evangelisták ...
Valószínűleg most jön ki rajtad a fáradtság, anyám ezt mondaná, ha tudná, hogy fáradt vagyok, meg depressziós. Az anyám mindig olyan tök jól miniatürizálni tudja az életemet. Imádom érte. Látom, kicsit fáj a derekad, mondja, miközben hanyatt fekszem a padlón a nappaliban két napja. Jó, viccelek, persze, de nekem olyan jó, amikor az én éles nagyítóüvegem mellé van valaki, aki vállat von, és azt mondja, baszki, hogy te mekkora hülye vagy.
És ez egyébként abszolút így is van, tök hülye vagyok. csak ezt néha elfelejtik a barátaim, és akkor aggódni kezdenek, pedig a hülyeség perspektívájából énrám tekintve a kép szinte megnyugtató.
Morózus kedvem temérdek epizóddal indokolható egyébként, és nyilván ugyanezzel a lendülettel valami szélsőséges vidámság is indokolható volna, amolyan Monthy Python stílben. Mondhatnám, hogy ez az egész ország, meg a világ, meg a globális felmelegedés, de nem mondom. Inkább testmozgást tervezek, igyekszem túlélni az olykor engem körülvevő szellemi sivatagot, a kollégám asztalán pihenő jobbikos szóróanyagot, önmagam érzelmi megfejthetetlenségét (los hormones), és egyáltalán igyekszem együttélni az összes démonaimmal.
Olvasok. Ilyenkor mindig Lénárdot, mert ő az egyetlen férfi az életemben, akitől minden zokszó nélkül el tudom fogadni, ha rendre utasít. Az emberi viszonyok kérdése adagoláskérdés. Magunkból mindig kevesebbet adni, mint amennyit gondolunk, és akkor nincs panasz. Maradj feleslegesnek. (Nem tudom, feltűnt-e, de intertextualizálok.) Lénárd a magyar Thoreau, de sokkal izgalmasabb mint férfi. Thoreau-t valamiért satnyának képzelem. Gondolom, nincs igazam.
Mostanában nem álmodom, vagy ha álmodom, azonnal elfelejtem, mit. Ön- és közvédelmi műveleti egység. Hogy is szokták elnevezni az amerikai hadjáratokat? Az enyémnek is találhatnék nevet. Sivatagi Ciklon? (Mindig sivatagi valamiért, nem?)
Végre elkezdtem Gyula könyvét olvasni, és nagyon élvezem. Egy bérgyilkosnőről szól. Remélem, nem utál, hogy csak most.
Más nincs. Bonyolítom az életem, ahol lehet, ehhez legalább értek. Várom, hogy megérkezzen a futócipőm, de lehet, hogy hétvégén, ha nem zuhog az eső, kimegyek a tóhoz.
----------
Más. Az jutott eszembe múltkor a vonaton, hogy ilyenkor, a tél és a tavasz határán, milyen szép a horizont. Hogy a tél még kapaszkodik a földbe, de a tavasz már ott kergetőzik a fák közt, húzzák és vonják egymást, és ettől olyan lesz a horizont, mint amikor egy öregasszony nagy büszkén kiteríti a frissen horgolt csipkét az asztalra.