Maraton

Néha nehéz eldönteni, hogy valami nincs ott, vagy van ott valami, csak olyan, mint az üveg, és visszatükrözi a világot. És azért ez egyáltalán nem ugyanaz, és nem is mindegy.
Örömmel jelentem, hogy a héten komoly erőfeszítéssel ugyan, de sikerült magam nullára amortizálni. Egyrészt a torokgyulladás nyilván megadta az alaphangot a hétnek, de legalább orvos nem látott szerencsére. Pontosabban látott, de az gyerekorvos volt, mert hogy a gyerekek mind otthon dekkoltak a héten, és nyilván jól kipihenték magukat, mert még egy fél poharat sem sikerült soha odébb rakniuk. Nem tudom, mi ilyenkor a helyes anyai magatartás, de amikor fáradtan hazaesem, akkor gyakran elhagy a józan eszem a mosogatóban felhalmozott kis terepszimuláció láttán. Ráadásul mosogatógép is van, áldassék a neve, ahová tulajdonképpen elég volna fent nevezett természettudományos projekt elemeit berakosgatni. De nem. Én pedig ilyenkor hangot is adok az elégedetlenségemnek, amivel tovább terhelem szegény beteg gyermekek immunrendszerét.
A tegnapi munkahelyi sokkhatást nehezen heverem ki (lásd biológus PÉ-HÁ-DÉ), az egész hét amúgy is őskáosz volt. Az egyetlen pozitív dolog, hogy Bridget nem küldött el azonnal a fenébe a berlini konferencia ötletével, csak gúnyosan mosolygott, amikor megnézettem vele az e-mailt. (Amúgy ki sem bontotta nyilván. Ez már milyen.) Szóval még a végén ... De ne kiabáljuk el.
Hogy picit nehezítsek az életemen, a tegnapi egészségnap keretében önkéntesen vért adtam fizikatanárúrral az oldalamon, akiről ismét megállapítottam, hogy tök felkészült szakmailag, van humora és még tanítani is szeret. Ilyen fiatal tanerőből kellene egy tucat a mi iskolánkba. A véradás után együtt voltunk kicsit rosszul, majd együtt ettük meg a kistanáriban az ehetetlen lekvárral kiegészített fánkot. Közben azon gondolkodtam, hogy igazából nem is szabadna mást tanári pályára engedni, csak azt, aki ebben örömet talál. Közben meg tele a pálya tökéletesen alkalmatlan emberekkel. Meggyőződésem, hogy az oktatás színvonalához a tanárnak pont annyi köze van, mint a diáknak. És súlyos tévedésnek tartom, hogy a megváltozott diákanyaggal takarózzunk. Bár az is igaz, hogy mások a diákok ma, mint öt, tíz, tizenöt, húsz éve. (Juj, de régóta tanítok.) Na jó, hagyjuk.
A szalagavató bál még a tavalyinál is unalmasabb és érdektelenebb volt számomra, de annyira, hogy idén még meghatódnom se sikerült, ami súlyos. Tudja, aki ismer egy kicsit. Azon kívül, hogy Gofrival és hú, de neki nincs is blogneve kolleginával pezsgőztünk és hosszasan ecseteltük a borzalmas előadás részleteit, végeredményben nem csináltam semmit. Kicsit persze beszélgettem TSB-vel, akinek fájt a lába az új cipőben, és Joe-val, aki minden bizonnyal Szibériában köt ki az osztályába járó fiúk tánca miatt (ismételt és explicit csípőmozdulatok a színpadon). Bár, jegyzem meg, a Space Goat csoportom sztárja is magához nyúlt a rivaldafényben, ő TSB diákja, szóval lehet, hogy közös munkatábor lesz ebből. Kár, hogy nem leszek ott a hétfői értekezleten, jaj miket beszélek, dehogy kár, mindenesetre nem fogom hallani Bridget morális eszmefuttatásait.
Ma egész nap dolgoznom kell, hogy végleges vagy legalább közel végleges formába öntsem a darabokban lévő tananyagot, merthogy végeredményben ez a budapesti út fő célja. Közben persze főzök, mosok, vasalok, takarítok és egy alkalmas eszközzel (tompa kés, műanyagzacskó darabja satöbbi) elreszelem valamelyik bőrfelszínhez közeli ütőerem.
Más nincs, igazából mindennel és mindenkivel elégedetlen vagyok, még jó, hogy elsősorban is magammal. Szerintem én elég kevés dolgot csinálok jól az életemben, viszonylag jól kommunikálok emberekkel és viszonylag érthetően tudom magam kifejezni írásban is, de ezen a héten még ez sem ment hála istennek. Ellentétben és de napok óta bőgéssel méregtelenítem a szervezetem, ami végeredményben a heti jócselekedetem. Lehet, hogy simán kellene nekem egy hét csend, mint Petinek. Erről jut eszembe, Boriék iskolájának egyik folyosója kettényílott a héten, úgyhogy három nap rendkívüli tanítási szünete van. Kicsit izgulok, vajon a két hónapja iskolában erjesztett tesicuccát is evakuálják a szakemberek, ha kiürítik az épületet, vagy az már biológiai hulladéknak minősül, és vehetek neki új tesicuccot?
Egy jó hír azért van, bár nem találtam meg a futócipőm, nyilván megették a pomogácsok, rendeltünk nekem egyet Kínából. Szép, színes. Ha megjön, elmegyek futni. És ha addig nem javul a helyzet, keresztülfutom Európát. Én leszek a második Forest Gump.