Primavera

Egy végrehajtatott - maradt kilencvenkilenc. Nem volt egy ilyen német sláger valamikor ezer éve? 99 luftballon. Nézem a berlini programot, az egy hét alatt konkrétan egy szabad este van. Jó, mégis mire gondoltam? Nem szórakozni megyek. Majd hajnalban fotózom: Berlin, drágám, nyissa ki a szemét, legyen szíves.

Az az érdekes, hogy két napja mindenféle bizarr dolgokat álmodom. De tényleg. rendkívül megnyugtató, ám bizarr dolgokat, mégsem emlékszem semmire. Kérek szépen egy álomfelvevőt.

Van ez a Monteverdi madrigál, amibe beleszerettem egy éve. Nekem ez annyira a tavasz maga, hogy képtelen vagyok megunni. A dal Ottavio Rinuccini szonettjére íródott, és a tavaszhozó nyugati szelet dicséri. (Bővebben itt lehet olvasni egy kicsit angolul.) 

Más nincs. Tegnap megtanítottam az egyik csoportomban, mi az a burka, ma megtanítom nekik, ki volt Rumi. Délután pedig elmegyek az aranykezű masszőrhöz, ahol előmelegített ágy vár. Kell ennél több? Persze kell, de aki a kicsit nem becsüli ...

Térj vissza, ó, Zefír, és gyengéd mozdulataiddal töltsd meg a levegőt. Lefordítom: legyen tavasz most már, de tényleg, mert ez az, amit igazán szeretnék. Még a Black Rose-nál is jobban.

És igen, jól látjuk, színes kép van a bejegyzés elején. Mit csináljak? Az élet utat tör magának.