Már megint Olaszország - Dilemma mármint. Jó, tudom, ez egy rossz vicc, le kellene szoknom a rossz viccekről végre. Azt akarom csak mondani, hogy annyi mindennek lehetne örülni az életben, de valahogy nehéz, mert hiába süt a kép előterében a nap, a háttérben véresre verik a tüntetőket, szétcseszik a bolygót, és ... ja nem is, véresre verjük a tüntetőket, és szétcsesszük a bolygót. Igen, ne legyünk ilyen távolságtartóak, menjünk csak szépen közelebb, míg az orrunk bele nem lóg a szarba. Már elnézést.
Tudom én, nekem is jó ez a másokra mutogatás, meg a borzongás, csak saját magamnak is hazudok. Tegnap megosztottam egy cikket a Facebookon arról, hogy még nagyjából húsz évig élhetünk úgy, mint most, utána elmehetünk a francban. Az egyik amerikai barátom elnézést kért tőlem és a világtól a saját országa miatt. Azt írtam neki, nem az ő hibája, de az a baj ezzel, hogy de. Meg az enyém is. Meg a tiéd is. És hogy ma éjjel valószínűleg újabb embereket vertek agyon Kijevben, az is az én hibám is. Mert eltűröm, elnézem, hogy ez megtörténjen. Hogy nem borítom fel az asztalt, és nem követelem meg a kormányomtól, hogy tegyen valamit.
Sokszor hallom, hogy 56-ban Magyarország magára maradt, az amerikaiak nem segítettek. És most? Mi segítünk, mi? Belügy, aha. Mióta belügy a demokrácia? Ott van ez elszúrva de alaposan, hogy azt hisszük, ha befogjuk a pofánkat, és otthon rettegünk a kis egérlyukunkban, akkor nem érhet minket baj. Akkor élhetjük a kis életünket. Ostobaság. Azt tisztességes helyeken nem hívják életnek.
Tegnap Jobbikos aktivistákat láttam az utcán. Nem érhet minket baj, ugye?
Amúgy persze van, ami jó. A nyugalom a munkahelyen például, mert Bridget hétfő óta nincs. Olyan az egész, mint egy lassított felvétel. A Műveltség és demokrácia című tanulmány is jó volt, bár sokat kellett rajta gondolkodni, de ez állítólag nem árt meg az embernek. A saját írásommal ott tartok, hogy zéró. 0.0-ás verzió. Meg kell néznem, nem csak álmodtam-e ezt a 18000 karakteres mondatot. Nem zárhatjuk ki.
Jó hír még, hogy Macklemore jön a Szigetre idén, úgyhogy nagy a csábítás, hogy Emmával elmenjünk, pedig soha még nem vágytunk oda. Egyébként meg nagyjából már most tele a naptár nyári programokkal, szóval ha valaki még számítana rám valamiben, az záros határidőn belül mondja, legyen kedves.
Más nincs. Odakint zuhog, ma megyek utoljára gyógytornára, és még mindig nem tudom, hogy jutok el Gofri védésére. Már megint egy dilemma. Azért hogy egy picit jobb kedvünk legyen, elárulom, hogy TSB-vel közösen megalkotott zseniális Nemzeti Életpályamodellünk (copyright 2014 TSB & BI) ismertetője hamarosan olvasható lesz a VilágMán.
Egyébként meg jókedvem van. Nincs magyarázat. Zenei illusztráció Macklemore atlétikai trikóban Emma szíves figyelmébe. Mert az embernek lehet élete is néha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése