Az utolsó napok szentjeinek háza

Eljött ez is, igen. Az utolsó tanítási nap szomorú ünnepélyességgel omlik a semmibe évek óta. Nem tudom, hova lett gyerekkorom vakációs öröme a mai gyerekekből, de vidámság helyett fásultság van az arcukon. Elfáradtak, gondolom, meg elegük is van.
Mi tanárok persze még messze vagyunk a megkönnyebbüléstől, még most jönnek csak az érettségi vizsgák, meg a kéthetes iskolai szakmai gyakorlat. Utóbbi a gyerekeknek is reggel nyolctól délután háromig tart majd. Biztosan igen lelkesek lesznek a negyven fokban, akárcsak az órákat tartó kollégák.
Tegnap még arra gondoltam, megírom, milyen flottul mennek a dolgok a gyakorlattal kapcsolatban, hogyan sóztak a nyakunkba megint mindent, oldd meg kreatívan felkiáltással, és hogyan nem kaptam még egy rühes névsort sem, hogy a munkaközösségem által kitalált tananyagot lefénymásoltathassam ma, mert hogy a felelős egyelőre nem bírta magát bevonszolni, pedig úgy tudom, az ő munkaideje ugyanúgy nyolckor kezdődik, mint az enyém. De nem teszem. Nem érdekel. Inkább posztot írok, amíg várakozom rá.  Ezek szerint a tegnap esti vacsoracsatán sikerült alaposan antidepresszálnom magam.
Öreg barátnőnk főzött calabriai csirkét, isteni volt, amihez desszertként Emmával megettük az éves fagyiadagunkat friss eperfagyiból. Én, szerintem, egy kilót. Se ő, se én nem vagyunk nagy fagyirajongók, szóval elismerés ez. A mai másnaposságomat a tegnapi fagyi emlékével tompítom.
Az elmúlt napok kulturális programja Závada Péter volt, de nem voltam teljesen elvarázsolva a programtól. Eleve egyenetlennek érzem a költészetét, de kedvelem azért, szóval nem bántam, hogy elmentem, de nem is lett volna nagy veszteség, ha kihagyom. Mindegy, legalább beszélgettünk kicsit TSB-vel. (Meg az Akkezdet Phiai-s számokat nagyon is szeretem.)
Ma, utolsó OFF programként Borbély Szilárd: Akár akárki című darabját fogjuk megnézni. Csak hogy legyen valami íve a hétnek. Egyébként pedig holnap összeszedem magam, és megpróbálok valami élvezhető beszámolót összehozni az OFF programokról. Na jó, ez nem ígéret.
A lényeg az, hogy a szigorúan vett tanításnak vége. Holnaptól megjobbítom magam, és minden írási, olvasási és sörözési ígéretemnek igyekszem eleget tenni. És igen végre lektorálom a krimit, lefordítom a cikkem magyarra, és csuda kiegyensúlyozott leszek, mert minden reggel jógázni fogok és/vagy tornázni. Vagy nem.