Későn keltem. Víg Mihályt hallgatok. Nem az a sztenderd hétfő reggel.
"Van
egy álmom. Hogy egyszerre mindenki normális lesz. ...de én addig
hülye maradok. Csak egyszerre érdemes. Mindenkinek együtt. Semmit
sem érnék vele, ha csak én lennék normális. Meg sem próbálom.
Már mindenben csalódtam. Már kétségek sem gyötörnek. Meghalok
a belső ellentmondásaimtól. Meghalok az élmények hiányától.
...és éppen akkor törnek rám a kétségek, mikor alábbhagy a
kétségbeesésem."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése