Meddig is

Tényleg, meddig is. Olvasom a Lovasi Andrásról szóló könyvet, na jó nem szépirodalom, de belefeledkeztem. Egészen meglepően kerek mondatok vannak benne, ami nem tudom, tulajdonképpen kinek az érdeme., Lovasié vagy a szerző Lévai Balázsé. Igaz, azt se nagyon értem, minek kellett ehhez szerző, de az meg aztán végképp nem az én dolgom.
Tegnap mindenesetre a kötethez szép aláfestésként elmentem a Trafikba, hogy élőben is megtekintsem a szerzőt, az énekest és Gyuri barátomat, amint hús-vér emberek. És tényleg. Mondjuk a beszélgetésről csak annyit, amennyit én a végén Gyurinak is mondtam, hogy szerintem bőven elég lett volna, ha ők kicsit beszélgetnek csak úgy, aztán meg zenélnek, merthogy olyan furcsa kérdések hangzottak el, amiket nemigen lehetett megválaszolni. Talán mert nem voltak kérdések. Nem akarok szemét lenni, meg tanultam a tavalyi sértődöttségből is, de őszintén szólva a kérdezéskultúra erősen hajazott a tavalyi Új Symposion lapbemutatóra. Erre mondom én mindig a felelőnek őszinte együttérzéssel, hogy a mosolyra még nem tudok jegyet adni.
A zenélés egyébként marha jó volt, tök jól gitároznak mindketten, na jó, Gyuri kicsit jobban, de rájöttem, hogy én tulajdonképpen nagyon is kedvelem Lovasit. És kezdem érteni, miért az a könyv címe, hogy idáig tudom a történetet. Van bennünk sok hasonlóság szerintem, mondjuk leszámítva azt a jelentős különbséget, hogy én eddig semmi fontost vagy hát ilyen nemzeti szinten emlékezetest nem hajtottam végre az életemben.
Más. Jöttem dolgozni. Dögletes meleg van a termekben, a tanulóifjúság pedig él-hal a munkáért. Négy nap, de kibírom. Még akkor is, ha holnap és után átmenetileg osztályfőnökké avanzsálok. Majd úgy csinálok, mintha itt sem lennék.
A mai kultúrélet Szántó T. Gábor regénybemutatója lesz. Már feltéve, hogy előtte valamennyire sikerül kordában tartani az ivást TSB teraszán. És akármennyire is sajnálom, de nem megyek Esterházyt nézni, mert valamikor valami kaját is kellene venni végre otthonra. Meg különben is, Esterházyval inkább egy konyhaasztal mellett szeretnék beszélgetni. Ez volna az egyszerű történet vessző száz oldal - a konyhai változat.