Tükör

Felnőtteknek.
Lehetne ez valami filozófiai és/vagy fikcionalista bejegyzés megint, de nem lesz. Egyrészt mert rohadt álmos vagyok, másrészt mert talán mégsem volt jó ötlet bevenni egy fájdalomcsillapítót fél kettőkor. (És ne igyak hozzá még citromos sört se, ha kérhetem magam, mert ez se hosszú, se rövid távon nem tesz jót a májnak.)
Tök jó, tényleg, mire vége a tanévnek megint mozgásképtelen leszek. Majd véssem a padlóba az idegsebész szavait: otthon marad a seggén, nem mozog, fekszik. Mozgok, nem fekszem. Menjek a fenébe.
Jó, világos, a szervezetnek is lehet szava ebben az egész buliban, és ha elfáradt, akkor elfáradt. El kellett volna engedni ezt a tegnap esti jógaórát, de nem tudtam. Minek görcsöl rá az ember az életére pont akkor, amikor már annyira nem kéne, hogy az gyönyörű. Tessék, mondaná a kis Buddha, tanuljál belőle.
Tanulok mondjuk, csak kurva lassan. Gyengeelmém szpartakiádja.
A hetem tele, minden napra legalább két fontos dolog, meg egy még fontosabb. (Mindig azt hittem, ezeket egybe kell írni: mégfontosabb, mégszebb, mégjobb, de nem.) Mindig minden fontos. Ez milyen pszichiátriai kórkép vajon? Fontossági neurózis? Bassza meg.
Az van, hogy a jóga tegnap sokat segített a lelkemen, ellenben szétcseszte a derekamat. Nem, nem gondolom, hogy ez így jól van. Különben ez az oktatók felelőssége, de leginkább nyilván az én balfaszságom.
Jól van, más nincs, vagy van persze, de vagy nincs kedvem róla írni, vagy megtartom magamnak, mert csak rám tartozik, vagy nem tudom, hová tenni. 4567. életesemény státusza: besorolásra várva.
Elmegyek dolgozni, és fodrászhoz és kávézni és teraszon ülni (az esőben????). Aludjak majd. Egy Izmael című könyvet kellene olvasnom. Gofri tegnap azt mondta, én rengeteg dologról beszélek, hogy kellene csinálnom, de nem csinálom. Igaza van. Illetve csinálom én, csak kibaszott lassan.
Na, ez egy ilyen káromkodós poszt, hátha oldódik a derekam. Újabb fájdalomcsillapítót nem merek bevenni, szerintem egyelőre nem százas a tudatállapotom. Az elme sem.
Kellene valami olyan tükör, ami azonnal mutatja az ember hülyeségeit és közben figyelmeztető hangokat ad ki. Szarul nézek ki. Pont mint egy pedagógus nyári szabadság előtt.