Hogyan beszélgessünk könyvekről szerzőkkel?

Most, hogy a POSzT kezdete óta szinte napi rendszerességgel hallgatok embereket irodalomról beszélgetni, az jutott eszembe, hogy lám, az ember azt hinné, könyvekről elég egyszerű beszélgetni, pláne a szerzőjükkel, de nem. Pedig lássuk be, a szerzők tulajdonképpen meglehetősen szószátyár társaság (vö. patologikus írásinger, szavak szeretete ésatöbbi), és nyilván a saját szavaikról meg különös tekintettel és szívesen szátyárkodnak, már ha lehet ezt a szót csak így magában.
Alapvetően nem tűnik ez az egész szörnyen bonyolultnak, de az kétségtelen, hogy van néhány megszívlelendő dolog:

• Hasznos dolog, ha a beszélgetés előtt a kérdéseket feltevő fél is elolvassa a könyvet. Ez evidenciának tűnik, de higgyük el, nem az. A könyvet egyébként azért érdemes elolvasni, sőt az abban olvasottakon elgondolkodni, mert különben elég nehéz releváns kérdéseket feltenni. Nem sokkal van ennek nagyobb esélye, mint mondjuk egy lottó ötösnek.
• Próbáljuk meg szem előtt tartani, hogy ez se nem a doktori védésünk, se nem a mi saját regényünk bemutatója, és nem is a Ki tud többet arról, hogy milyen jóban vagyok a szerzővel? című coming out fesztivál. Komolyan.
• Tegyünk fel érthető kérdéseket a szerző(k)nek. Ez elég egyértelmű követelménynek látszik, de nem az. Ez kérem szépen nem a helyi barkóba klub és nem is a Polgári körmondatok a 21. század elején című masters szeminárium.
• Hagyjuk a szerzőt beszélni, mert egyrészt azért jött, másrészt a néző is azért jött. Tudom, szar ügy, de menni fog.

A közel negyven fokban tegnap elzarándokoltam a Nádor kiállítótermébe, és meghallgattam egy beszélgetést Szántó T. Gábor kortárs íróval/költővel. A beszélgetést Stark András vezette, és bátran mondhatom, ez volt az egyik legjobb irodalmi beszélgetés, amit az elmúlt években hallottam. 

Nem volt hebegés-habogás, nem volt egoroham, egyszerűen és szépen beszélgettek Szántó legújabb, Kafka macskái című regényéről, ami frissen, a Könyvhétre jelent meg. és bár a kötetet már a beszélgetés előtt megvettem, ha nem tettem volna így, a beszélgetés után biztosan veszek egy saját példányt, mert "eladták" nekem a regényt a beszélgetés közben. 

Azért raktam idézőjelbe az eladták szót, mert pont nem a manapság megszokott arcba nyomulós marketingdumával, meg az általam egyébként utált médiahype-al, hanem klasszikusan az érdeklődés felkeltésével operáltak. Jól tették. Mármint az én esetemben, mert egyébként meg tisztában vagyok azzal, hogy ma az a sikeres író, akinek kilóra veszik a könyveit, aki megjelenéskor a csapból is folyik, pedig ha megnézzük a száz évvel ezelőtti megjelenési példányokat, hát nem sok szerző van szerintem, akit ezres nagyságrendben vettek az olvasók. Nyilván nem a koruk bestsellereként számon tartott könyvekre gondolok itt most, hanem úgy általában. (Érdemes volna a pontos számoknak utánanézni.)

Valószínűleg ízlés kérdése, hogy kit mi fog meg, nekem nagyon szimpatikusak voltak Szántó T. Gábor átgondolt válaszai, természetessége és intelligenciája. És végre egy író, aki tisztán és érthetően tud beszélni, és szemlátomást nem retteg attól, hogy meg kell szólalnia. 

A nagy meleg ellenére évek óta ez volt a legjobb könyves beszélgetés, amit alkalmam volt végighallgatni élőben. Tök jó. Amúgy a könyv is nagyon izgalmasnak tűnik. Amint befejezem a Lovasit, meg átrágom magam az utolsó ötven oldalnyi Szilasin, el is olvasom.

Más. Ma Závada Péter és Ratkóczi Huba estjére megyünk Danival ugyancsak a Jelenkor Színpad programsorozatának részeként. Elég jól támogatom a Jelenkort ebből a szempontból, de örülök neki. Ez így van jól.

Más nincs, még jóformán fel sem kelt a nap, máris meleg van. Mondtam, hogy itt a nyár.