Utazók

Az embert utazónak teremtette Isten - téren és időn keresztül hajózunk minden nap. Ki nagyobb lendületet vesz reggelenként, ki kisebbet. Kit zsinór függeszt élete középpontjához, hogy estére visszatérjen a helyhez, amit otthonnak hív, kit szabadjára engedett Isten, hogy a végtelen felé repülhessen megállíthatatlanul, ellenállás nélkül, szabadesésben a halálig.
Az embert kötik a gyökerei, de szabadítja a lelke. Az ember kötődik emberekhez, helyekhez, illatokhoz, a függönyön át beeső reggeli napfény szögéhez, ugyanakkor szabadul, elrúgja magát, repülőre, hajóra, vonatra száll, hogy ismeretlen emberek mellé üljön le, hogy sosem látott, idegen helyeken hajtsa le este a fejét, hogy fullasztó, idegen illatok lepjék meg reggel ébredés után.
Én, azt hiszem legalábbis, olyan utazó vagyok, akit Isten már gyerekkorában szabadjára engedett, és aki mást sem tesz, csak szabadulni  törekszik mindenféle zsinórtól, köteléktől, hagyománytól. És bár az utóbbi években nem vettem nyakamba a világot, nekem Iggy Pop énekel, és gondolatban akkor is minden reggel ismeretlen világban ébredek, ha előző este nem szálltam hajóra. Az utazásban vagyok otthon.
Tulajdonképpen a főállású utazó volna számomra a legszerencsésebb foglalkozás. Milyen kár, hogy ez mostanára mintha kiment volna a divatból.