Elmélet

Három. Mert a három nem osztható, csak önmagával és eggyel.

TSB az első, mert ő a legmagasabb, és bár nem ő a legidősebb, az elsőségben a kor sokszor kevésbé számít, mint az ész, a józan megfontoltság, meg a határozottság.

Az egy az önazonos, bizonyos műveletek esetén idempotens. Ezt a kifejezést akkor tanultam Mihálytól, amikor reggel a prímszámokról beszélgettünk. Mert a prímszámokról reggel a legjobb beszélgetni, a valószínűségszámításról meg, gondolom, este.

Az egy az elég jól megvan maga is, biztosabban, mint a kettő vagy a három. Számelméletként tekintek magunkra.

Én vagyok a második. Különben nem szeretem a kettes számot, még akkor sem, ha tudom, hogy prím, mert önállótlannak látom. Ezért nem is úgy gondolok magamra, mint kettő, hanem mint második. Vagy mint a középső. Amolyan kapocs. Nem feltűnő, nem akaratos. Kicsit kilóg. Habókos, úgy mondom.

Mihály a harmadik. A Kicsi. A tornasorban, ha lenne tornasorunk, is ő volna a harmadik. Mondjuk a legfiatalabb is. Énnálam éppen 365 nappal fiatalabb. És vigyázni kell rá. Nem azért, mert gyenge, hanem mert most meg volt fázva.

Ezek nem számok, hanem sorszámok. Ilyen sorrendben zuhanyzunk. Ez mindenkinek jó. Az első jut meleg vízhez a leghamarább, a másodiknak már meleg a zuhanytálca, a harmadiknak már meleg a fürdő is. Közben meg vigyázni kell egy kicsit mindenkinek. Hogy jusson meleg víz például. Miattam meg mindannyian laktózmentes tejet iszunk. Úgy tesznek ők is, mintha laktózérzékenyek lennének. Vigyázunk egymásra.

Tulajdonképpen nem tekinteném magunkat prímszámoknak. Az első, a második és a harmadik az csak sorszám. Inkább halmaz vagyunk, mert a halmazelméletben a halmazok sokszor idempotensek. Önmaguk metszete önmagukat adja. Önmaguk uniója önmagukat adja. Közös hétvégéinken halmazelmélet vagyunk.

Lesz gyakorlat is. Abban nem halmaz leszünk.