Luxus

Kevés luxusra vágyom, amire mégis, azt nem engedhetem meg magamnak. Bizarr. De ettől függetlenül sem biztos, hogy szeretnék gazdag lenni. Meg az is lehet, hogy ha mindenre volna pénzem, amit fontosnak tartok, akkor azokat a dolgokat már nem értékelném olyan nagyra.
Azért van persze ingyen luxus meg olcsó luxus is. Ingyen luxus mondjuk, hogy ma éjjel igazán mélyen és pihentetően aludtam. A kanapén ugyan, mert Tigrisnek napja volt, kaparászta az ajtót, inkább kijöttem a nappaliba egy békés, álomtalan éjszakáért. Ingyen luxus még Ruge könyvtárból kikölcsönzött regénye, a tegnap reggeli aranysárga levelek az iskola sarkánál, meg a gondolat, hogy jövő héten végre magunk lehetünk a teraszon. Majd gondoljak ki valami ajándékot Mihálynak. Persze tudom, mit kellene adjak neki, évek óta tudom, de az idő az éppen az a luxus, amit mostanában nemigen engedhetek meg magamnak.
Olcsó luxus például a leárazott gyógytea, amiben mindenféle gyógynövények vannak, bio, ellenőrzött ökológiai gazdaságokból, és ami tegnap már csak 299 forint volt. Ami persze 300, de ilyen a mi életünk, meghazudtoljuk a matematikát.  A teakeverékben van citromverbéna is, ami nem tudom mi igazából, csak azt tudom, hogy a megfizethetetlen luxusom egy része. Múltkor Veronában nem bírtam ki, és bementem egy L'Occitane boltba, hogy megnézhessem a téglalap alakú üvegbe zárt illatos folyadékot. Nyilván nem volt kedvem 45 eurót költeni rá mert ennyi pénzből inkább elmegyek egy hétvégére a teraszra. Mert végtére is ez a legnagyobb luxus pillanatnyilag - két és fél nap ajándékba magunknak.