Napszám

Az tizenkettő.
Sokat dolgozom. Más is, tudom, nem kell nyavalyogni, nem is azért mondom, csak beszámolok. Kinek és miért? Mindegy. Hívjuk közléskényszernek vagy exhibicionizmusnak, nincs jelentősége.  Majdnem nem tudtam leírni, hogy exhibicionizmus. Néha egészen elfelejtem a szavakat. Vagy a szavak felejtenek el engem, ezért leírom őket. Emlékezzél meg a beléd vetetett hitében elhunyt testvérünkről. Bele vetett hit. A magvető. Szavakat a száraz földre vetni szerencsétlenséget jelent. (Részlet urbánus írástudók babonáskönyvéből.)
Visszatérve. Hülye hét van. Négy nap X tizenkét óra. Olyan ez, mint a napszám - a reggeltől estiget kell kibírni. Tegnap este hatig volt a műszak, utána nyolcra még Ristjánához ígértem magam, de az legalább tényleg jó volt, csak kicsit munka. Olvasópróba. Mindjárt konferenciára megy angolul, vagyis menni magyarul megy, de értjük, na. Olyan voltam, mint egy társalkodónő: okosan néztem, de hülyéket kérdeztem. Majd jövő héten, amikor nem kell tanítani, elolvasom a doktoriját. Szerintem lehetne belőle regényt írni. Csak hát ér-e történeteket lopkodni másoktól? Korrekt-e? Mittudomén. Ez legalább ki van kutatva.
A felolvasás után regényekről beszélgettünk. Családregényekről. Arra gondoltam, hogy talán kegyetlenebbnek kell lenni, mint Ruge, olyannak, mint Borbély Szilárd, de lehet, hogy tényleg nincs igazam, csak a saját családom története mondatja ezt velem. Lehet, hogy a kegyetlen nem is jó szó. keresni kellene helyette egy másikat.
Ma megint 12 órázom. Péntekre minden érettségi dolgozattal készen kell legyek. Menni fog. Talán a héten már tanfolyamot is tartok, úgyhogy tulajdonképpen ma be kellene fejeznem mindet. Ez nehezen fog menni, de valahogy majd összeszedem magam. Csajos ebéd úgysem lesz, mert Mihály beteg, úgyhogy a hétvégéből merítek erőt. Holnap alszom. Meg vendégek lesznek. (Amikor fáradt vagyok, rövid mondatokat írok.)
Csütörtökön kezdem az egészet elölről. Annyi pozitívumot tudok felfedezni a hétben, hogy húsz fok van. Meg hogy lehet az eget nézni.