Női

Tudom, hogy szemétség lesz, amit írok, de nem kellenek pasik. Nem úgy  értem, hogy mindig a terhemre vannak, dehogy, néha nem, de azért van olyan, hogy nem jó, hogy ott vannak az emberrel. Ez most nem valami feminista kifakadás, egyszerűen csak a praktikum mondatja velem. Meg a türelmetlenség persze.
Van ez a vacsoracsatánk. Így hívjuk, de nem az, csak amolyan női vacsora. Nagyjából havonta egy péntek este egyikünk főz, négyen megesszük. Közben beszélgetünk, vitatkozunk, merengünk, cigizünk (TSB kivételével), és megváltjuk a világot. A férfiak ilyenkor általában diszkréten elhúznak otthonról vagy elmatatnak a háttérben.
Ebben a hónapban kivételesen másképp gondoltuk, legyen kibővített halászlé-vacsora. Mindenki hozta az otthon feltalált pasit, tényleg ne szomorkodjanak otthon. Mindez elméletben kiváló ötletnek tűnt, családbarát ésatöbbi, de a valóságban ... Hát őszintén szólva engem kicsit idegesítettek a pasik. Az enyém leginkább persze, de ez egy másik és nagyon bonyolult történet, mely nem nélkülözi a drámát sem, de hát a többieké is. Egyébként persze nincs baj a fickókkal úgy egyenként, de csapatba verődve ... (Legyintek.)
Nem jó, na. Szerintem maradjunk a női vacsoránál, akkor nem kell vicceket és egészségügyi problémákat hallgatni, és nem kell azokról a hülye politikusokról beszélgetni, akikről amúgy sem lehet semmi érdemlegeset mondani. Maradjunk mi csak meg magunknak, akkor lehet az élet nagy dolgairól, szerelemről, halálról, könyvekről meg filmekről beszélgetni. Ezt jól meg is mondom a nőknek ma.  Bár az is lehet, hogy nem is kell mondani, mert ők is pont így gondolják.
Amúgy a halászlé isteni volt, azt el kell ismerni. A biciklis futár ezért kap egy plusz pontot.

Más. Ez a hét kicsit zavaros lesz. Holnap elutazom Budapestre, és hozzájutok pár könyvhöz, meg elmegyek egy gimibe órát nézni, aztán kerekasztal-beszélgetek pár amerikai vendéggel. Mindegyikre kíváncsi vagyok. Azt azért sajnálom, hogy nem tudok a szerda esti Nádas felolvasásra maradni, de csütörtökön már dolgozom. Meg ne akadjon a hazai közoktatás csodálatos kereke bennem ugye. Tanítani ugyan a hét utolsó két napján nem kell, az éves rendes nemzetközi programunk lesz, én majd terelem a hazai vendégek egy részét. Meg, remélem, találkozom az olasz kollégákkal is.
Pénteken aztán eldobunk kapát-kaszát, és amint lehet, elmegyünk a Teraszra. Hogy mikor fogom kijavítani azt a rengeteg dolgozatot, amit múlt héten írattam, azt nem tudom, de előbb inkább itthon kellene rendet varázsolni, meg a vasalatlan ruhákon átvergődni valahogy, mert hogy jövő héten már megint érettségi dolgozatokat javítok látástól vakulásig. Ja, és pénteken elvállaltam egy tanfolyamot, mert kell a pénz. Ez van.

Nézzük a dolog jó oldalát. Nem esik.