Felhő

Nem tudom, említettem-e már konkrétan vagy csak hagytam, hogy mostanra mindenki rájöjjön, mennyire szeretem a felhőket, de talán mindegy is.
Hogy gyerekkorában az ember mindenféle alakokat képzel a felhőkbe, az normális. Aztán van, aki így marad -én ehhez a kisebbséghez (többséghez?) tartozom. Szeretem nézni őket, ha fehérek, ha szürkék, ha feketék. Engem a kristálytiszta, kék ég bizony untat. Mint az önmagát tökéletesnek látó embert,  fárasztóan együgyűnek találom. (Ezzel most persze lehet vitatkozni.)
Mindegy, az a lényeg, hogy olvastam egy kiváló könyvet, aminek egy Gavin Pretor-Pinney nevű kedves fickó a szerzője, aki egyébként foglalkozására nézve tervező, de amikor csak teheti, felhőket bámul. A The Cloudspotter's Guide amolyan képes kultúr- és tudománykalauz amatőr felhőfigyelőknek. Van benne minden, amire mi, a felhők szerelmesei bukunk: villámok, légkörfizika egyszerűen, festészeti felhőkalauz, építészet, zenbuddhizmus és még egy kis fotóművészet is.
Én azt hiszem, az emberek többsége nem szereti a földet nézni, mert a múlandóságára emlékezteti, az égbolt azonban, mely teli van az isteni örökkévalóság ígéretével kecsegtető felhőkkel, sokunk számára vonzó alternatíva.
Nagyon nehéz kedvencet választani a sokféle szebbnél szebb felhőből, de nekem mindig is a cirrusok leheletvékony jégkristályai jelentették az igazi égi szépséget. Amikor cirrust látok, mindig azt gondolom, mi is lehetne más ez a felhő, mint az a menyasszonyi fátyol, amit Isten ajándékozott kedvesének, a Földnek.

Aki szívesen olvasna néhány érdekességet a könyvvel kapcsolatban, az kattintson IDE, IDE, IDE vagy IDE a könyvhöz írt néhány molyos karchoz. Hátha érdemes.