Jelentem, hospitalizációs teljesítés ötven százalékon, mert a legény műtétjét elhalasztották két héttel. Ez van, ilyen a traumaszakma gyerekek. Ehhez kapcsolódva viszont ismét megtekintettem a sebészt, és hmm... nos, hát igen. Ha nem lenne ilyen macerás a gyógyulás esetleg hajlandó lennék szilánkosra törni egy kisebb csontot. Viccelek. Persze hogy.
Nagylányt viszont tegnap este sikeresen elhelyeztük egy kórházi ágyon. Életemben ilyen kiváló időt nem futottam sürgősségen, két óra tokkal vonóval. Ha a Jóisten ajánlott volna be, akkor se végzünk ilyen gyorsan. Ezért kell néha a Jóistennél is jobb barát. Éjfélre már a fertőzőn is voltunk. Most kezelik, kap szteroidot pár napig, összerakják a májfunkcióját, és reméljük nem kell légzéssegítő műtét, vagyis kissé összébb húzódnak a mandulái. Amúgy csodájára jártak a dokik a sürgősségen, mert hogy ekkora nyirokcsomókat még nemigen láttak élőben. Hát így.
Most hogy nyertem egy szabad délelőttöt, írtam egy posztot a VilágMára, ha kint lesz linkelem, és azt hiszem, a Gittes Borbély Szilárd könyvismertetőt még meg sem osztottam.
Jól van. Talán még olvasni is lesz időm, meg dolgozatot javítani. Meg egy kicsit kikapcsolódni. De azért Bolíviáról nem mondunk le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése