Gyakorlat

A gyakorlat az, hogy pénteken érkezünk. A tervek szerint, úgy is mondhatom, hogy elméletben, korán, egyébként meg későn. Ősszel már sötétben, de mondjuk ez mindegy, az számít, hogy öt előtt átlépjük a városhatárt. Majdnem megvan.
Persze út közben megállunk Kaposváron bevásárolni. Mindig túl sok ételt veszünk, mert talán azt gondoljuk, már örökre összeköltözünk. A végén elosztjuk a maradékot. Úgy osztjuk el, hogy kinek mi kell. Nekem most elég lesz a hétvége emléke. A kenyeret Mihály viszi haza, mert neki az otthoniak nem vettek, és nyűgösek.
Nem tudjuk hánykor érkezünk, Kaposvár után nincs jelentősége az időnek. Felkapcsoljuk a konvektorokat. Pontosabban TSB, mert nekem sose sikerül. Mihály kicsit beteg, mi ketten inkább fáradtak vagyunk. Szederpálinkát iszunk, az olyan "lágyos", mondja TSB, de ezt a szót nem értjük. Mihállyal félrehallunk. A pálinka szerintünk nem is lágyos, hanem mar. Csak egy kicsit beszélgetünk, nem sokat, még mindenkin rajta van, amit otthonról eddig cipelt magával. Azt előbb ki kell aludni. Fél tízkor már alszunk, hogy hamar túl legyünk rajta. Valaki késő éjjel telefonál. Nem hisz a fülének.

Szombaton Mihály ébred előbb. Én is ébredek, de kényszerítem magam, hogy aludjak vissza. Nem nehéz, mert sötét van, és nem találom a lábam. Bebújtam a paplanhuzatba éjjel, azért. Félálomban kávézunk. Állítólag a nanorészecskék rákot okoznak. Mi nem? Most beszélünk a prímekről. Mindig meglep, hogy az egy nem. Az idempotens szót két napig tanulom majd, de vasárnapra tudom.
A piac kellemes, kint van a kemencés, de nem kérek csülköt, én mást eszem. Van ilyen.
Veszek jonatánt, meg gesztenyét. Virágot is, hogy jobb kedvem legyen. Anyám temetővirágnak mondja, de én szeretem az illatát. Apám sírját is fel kell ásni. Majd szünetben.
Szilvinél szálas fekete teát iszunk rummal. A rum vöröses színű, mint a vadszőlő gyenge levele. Amúgy nem szeretem a rumot. Csak itt és csak ilyenkor.

A parton sétálunk, de csak kicsit. A lányok menni akarnak, én meg mindig ugyanazt fotózom. Víz, hegy, fa, hattyú, csónak. 493. Ez prímszám?
Délután leveleket söprünk TSB-vel, Mihály nincs jól, bent marad. Aztán kijön. Kormi az ölébe mászik. A kicsik meg körülöttünk lábatlankodnak. Kormi megint terhes, de most szép a szőre. A német eteti.

Este pálinkát iszunk, nekem fáj a hátam a levélsöpréstől. Borbélyt olvasok. Olyan, mintha apámat olvasnám. Apám mondjuk nem írt. De ha írt volna. Hamar alszunk. Én már nyugtalanul. Az álmatlanság is az emberben lakik. Megy vele, amerre jár.

Vasárnap kivételesen kirándulunk. Ezt kapjuk szülinapunkra Mihállyal. Káptalantótit, Tapolcát, meg még hazafelé Szigligetet, mert ott én még sosem voltam ott. A Liliompiac szép, jó a szemnek, de drága, Tapolcán nincs már cipós gulyás, cipó nélkül eszem, nem baj. A szigligeti kávézó igazi főnyeremény. Becseréltem a Regét a szívemben. Innen is látni a Balatont, és rá is lehet gyújtani a diófa alatt. Jól is sütnek.

Végül bedobálunk mindent a kocsiba, és hazajövünk. Most egy kicsit megint mindannyian nehéz szívvel. Egészen sötétben érünk haza. Ilyen későn még sosem. Út közben a felhőket fotózom. TSB megáll miattam.