Tipikus

Már megint hétfő van. Megfigyeltem (B.I. Természettudományos megfigyelések I. kötet 45. oldal), hogy időnként, mondhatni megjósolható rendszerességgel, egyszer csak hétfő lesz. Hétfő reggelente pedig szinte mindig az jut eszembe, hogy többet kellett volna olvasni hétvégén. Most éppen egy családregényt. Ristjánán keresztül sikerült Eugen Ruge regényéhez végre (!!) hozzáférni. Régóta szerettem volna, és az első ijedtség után (460 oldal év közben) megnyugodtam. Az ember néha látatlanul is megérzi, melyik az a könyv, amit olvasnia kell. Nekem most ezt. Ki tudja miért, talán Hatodik Alabárdosnak igaza lesz, és tényleg szeretem az elmúlásról szóló szép történeteket.
Ez egy családregény egyébként. Vannak benne férfiak és nők, meg gyerekek, akikből aztán felnőttek lesznek, és inoperábilis rákjuk nő. Ilyenek ezek a családregények. Amúgy, ha valamit érdemes írni, mármint regényben, az ilyesmi. Ezt már Nádas, meg a Sorel ház óta így gondolom. Csak kellene egy olyan is, amiben a nők a meghatározók, nem csak a meghatározó mellékszereplők.
Ruge könyve egyébként meg van spékelve a keletnémet-nyugatnémet helyzettel, de ez mondjuk mindegy, akit ez nem érdekel, annak is jól lehet olvasni. Legalábbis én így gondolom kilencven oldal után. Egy baj van csak, a vastagsága miatt nehéz lesz a mai értekezleten feltűnés nélkül olvasni.

Más. Gyereklátásom volt hétvégén, mert hazajött a nagylány a fővárosból. Kezdünk beleszokni ebbe a látogatósdiba. És minden alkalommal megölel, amikor hazajön, meg amikor elmegy. Azt hiszem, az utóbbi négy évben nem ölelt meg ennyit összesen. Ez jó. Különben meg jól van, de sajnos mindannyian jobb emberek lettünk, mióta külön életet élhet. Vagy hát ez nem is sajnos inkább, csak furcsa.


Jól van. Egy újabb munkahét. Remélem, Bridge ma nyilatkozik, és pláne remélem, hogy elenged Amszterdamba. Tegnap kaptam pár kedves e-mailt, és csak egy szól munkáról. Szeretek baráti leveleket olvasni hétvégén. Szeretem a barátaimat, na. A Gravitációról írtam a Gitten kicsit hosszabban. KATT, ha érdekel valakit. Ja, meg találtam norvégokat. Mostanában hiányozni kezdett Harry. Tipikus, igen. Mindig az hiányzik, aki nincs itt.