Zónázó

Sörzóna
Igen. Nyilván az se normális, hogy az ember hajnali ötkor próbálja kitalálni, milyen sört ivott előző délután, de mégis inkább ez, mint hogy süssek. (A kedd hajnalban sütött almás pite maradéka a sütőben keménykedik. Senkinek nem jutott eszébe, hogy esetleg berakja egy dobozba.)
A budapesti villámlátogatásnak ez a sörkérdés persze nem a központi eleme volt, de azért most mégis erről először, mert ízre meg mégiscsak.
A dolog egy szívességgel kezdődött, amiért én tartoztam két sörrel. Maradjunk annyiban, hogy szerintem én jártam jól, de mindegy. Azért, hogy ne legyen olyan egyszerű a dolog, nem két üveg Arany Ászokkal terveztem letudni a dolgot, tehát elzarándokoltam a kedves, orkánszerű szélben a Kertész utcába, ahol is feltaláltam életem első sznob sörözőjét, benne egy csapat sörsznobbal. (A kifejezést én találtam ki, egyébként nyilván sörszakértőnek hívják magukat.)
A sörsznob (szakértő) általában farmergatyában és dzsekiben érkezik, bicajjal és rohadt nagy hátizsákkal (ebben hozta az üvegeket és viszi a sört), szemüveges, és magát szolgálja ki a hűtőből. Mivel ezt a fajta imidzset sem én, sem tettestársam nem tudtuk prezentálni, érthető idegenkedéssel fogadtak minket a kocsmában (=szentély). Gondolom, az se sokat segített, hogy én nő vagyok, és életemben csak egy alkalommal ittam kézműves sört, azt is Chicagóban, és nem is volt túl jó tapasztalatom, mert Greg, aki nem tudta, mennyire utálom az édes sört, valami búzasört választott nekem, még jó, hogy később hajlandó volt meginni. 11 dollár volt egy kis üveg.
A csapos kábé úgy nézett rám, mintha most bújtam volna ki Ripley testéből, és mivel nulla darab hazai főzőt, meg sört ismertem, ez az alien vonal egyre hihetőbbnek tűnt neki. Végül azért nagy nehezen rábeszéltem, hogy válasszon már nekem valamit. Erre kicsit megenyhült, odébb rakta a baseballütőt a pulton, amit a Szalon sör szerelmeseinek tartogat (á, túlzok ám!), és méltóztatott elsétálni velem a hűtőig, ahol is kivett egy üveg ... valamit. Mondta, hogy szerinte ez jó, ezt igyam.
Na most, a fickó nem úgy festett, mint a női lélek nagy ismerője, én biztosan akkor láttam életemben először, de lehet, hogy a sörökhöz mégis ért, mert amit abból az üvegből kitöltött nekem, az életem egyik legjobb söre volt. Érdekes egyébként, hogy már akkor is ízlett amikor az első kortyot lenyeltem, de különös módon a számban maradt egy ízemlék, amitől majd most évekig nem szabadulok. A sör nevére sajnos nem emlékszem, ha jól gondolom, a Békésszentandrási Főzde söre volt, pici üvegben, fekete-bordó színű, az íze meg ... azt nem is tudom leírni. Nagyon jellegzetes íz, meggyes talán, de nem biztos, és maradt utána valami teljesség-érzés a számban. Olyan, mint amikor minden stimmel.
Nem, nem leszek sörsznob, de hogy egyszer visszamegyek a Csak a jó sörbe, az biztos. És ajánlom, komolyan, bár még életemben nem ajánlottam sörözőt. A csapos modorát tegyük zárójelbe, a hely a sör miatt jó.

Oktatási zóna
Erről itt most csak nagyon röviden, a VilágMán majd kicsit hosszabban arról, mi minden jutott eszembe egyébként. A bemutató óra, amire mentem tetszett, igaz, nem egyforma a mentalitásunk a tanárnővel, nyilván a gyerekanyag meg pláne nem, de úgy láttam, az amerikai vendégek elégedettek voltak, ami jó. Az óra utáni beszélgetésben sokat beszéltem, erről majd szokjak le. Van ez a fixa ideám, hogy el kell mondjam, mit gondolok. Na mindegy.

Hotel zóna
Minden idők legbizarrabb szállodás élménye is ebben az elmúlt két napban ért, de az is lehet, hogy ebből is egy kis abszurdot kellene írni. A recepciós kábé mint a Fawlty Towers csodás Manuelje, semmit sem értett, de amit igen, azt félre. Amikor megérkeztem, összetévesztett valami orosz nővel, akit a fogorvos várt, amikor erről a dologról lebeszéltem, akkor feszt azt akarta bebeszélni nekem, hogy osztrák vagyok, pláne hogy ugye Bécsből, mondom Pécsről, nem baj, és akkor ha még azt megmondanám, hogy a kislánya haja göndör marad-e, itt a képe  a telefonon, ja nem, várjak, keres egy jobbat.
Nem volt egyszerű feladat, pláne amikor meghallotta, hogy kell számla egy alapítványnak. Cím? Los Angeles. Szerintem még most is azon agyal, CIA, Moszad vagy KGB ügynök vagyok-e?

Könyv és barát zóna
Mivel nagyon kevés szabadidő jutott a hivatalos mellé, nagyon kevés barátommal találkoztam, és igen, szégyenletesen gyűlik a találkozókban mérhető adósságom. De törlesztek! Ígérem. Kaptam könyveket is, hurrá, kölcsön, örökbe, recenziós példányként. Mindent mindenkinek köszönök. A társaságot, a könyveket, a beszélgetést, a szállítmányozást, az útbaigazítást, hogy ne tévedjek el (hehe). Utóbbit odáig gondosan, hogy Keleti pályaudvar bejárata, mert akkor onnan már talán nem. Mondjuk, tényleg.

Most vissza a munka frontjára, héttől vendégek fogadása és kalauzolása. Ömlik az eső. Yeah. Hadd menjek vissza. Kell még egy sör.