2013. október 10., csütörtök
Hiányjel
A hiányjel arra való, hogy jelezzük, valami valahonnan hiányzik. De tehetek-e hiányjelet valahova, ahol sosem volt semmi. Azt hiszem nem, mert az életben a hiányjel nem elméleti, hanem gyakorlati dolog. Ez a tánccal kapcsolatban jutott eszembe, meg azért is, mert egyszer azt mondta nekem valaki, hogy az nem tud hiányozni az embernek, amije sosem volt. Ezzel akkor és ott nagyon egyetértettem, csak kár, hogy mostanra nem emlékszem, ki mondta nekem ezt a fontos dolgot.
Persze ami volt már valaha, nem csak egész számra gondolok, lehet ez tört is, azzal már más a helyzet, az éppen hiányozhat is. Nem rám, őrá van ez bízva. Hogy akar-e, úgy értem. Mert az ember csak tudatosan tud hiányozni valakinek, akarnia kell. Lehet úgy is, hogy nem akar.
Azt hiszem, az akarás egy kicsit veszélyes dolog ebben az esetben, mert kötődést feltételez és kötődést indukál. Akarom, hogy hiányozzak neked, ezért hozzád kötöm magam, és ettől te is kötődsz hozzám. Vagy nem akarom, hogy hiányozzak, ezért nem kötöm magam hozzád.
A sok hiány végül gúzsba kötheti az embert. Gúzsba kötve lenni nem jó. Van, akinek nem jó. Ezt tiszteletben kell tartania az embernek.
Más. Mehetek Amszterdamba. Kivehetek három nap szabadságot, de hozzá kell csapnom az egy megmaradt gyereknapom. Még jó, hogy egy évben két nappal én magam rendelkezem. Ja nem. Csak eggyel. De jó a tanárnak, sok szabadsága van. Mindegy (nem), örülök.
Tegnap megbeszélésen voltam, ma megnézem a Hanna Arendt filmet. Tulajdonképpen tekintsük azt eredménynek, hogy olykor levegőt veszek. A buszon olvasok, meg amikor a gyerekek dolgozatot írnak. Nem baj. Legalább látnak olvasó embert. Tegnap, amikor kiderült, hogy könyvismertetőt kell írni a dolgozatban, úgyis azt mondta a csoport 80(?) százaléka, hogy sosem olvasott el egy könyvet sem. Lehet, hogy hazudtak.
Amúgy rengeteg dolgot nem intéztem el a héten, és nem tudom, el fogom-e intézni őket valaha. Csak remélem. Ma mindenesetre kiderül, ki kapja az irodalmi Nobel-díjat. Örülnék Nádas Péter díjának, de attól tartok, megint olyan valaki kapja, akitől egy sort sem olvastam.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Na igen. Nem Nádasé a Nobel...
VálaszTörlésÉs én Alice Munrotól tényleg nem olvastam egy sort se.
rhumel
Dettó. De valahogy nem is kaptam kedvet hirtelen.
TörlésAki neked hiányzik, annak te nem hiányzol - olvastam a minap valahol.
VálaszTörlés(A Renoir filmet nézem meg ma.) n.
Nem tudom. Ez igaz volna?
TörlésNem láttam még. Majd meséld el, milyen. :)
Nem igaz.
TörlésJó. :)
Sokféle hiány van. Én magam is átéltem már párfélét.
VálaszTörlésNemrég halt meg anyukám, aki iszonyúan hiányzik. Pedig biztos hogy ő ezt nem akarta.
A szülésem előtti éjszakát bent kellett töltenem a kórházban, tök egyedül. Közben a párom tök egyedül volt itthon. Borzasztóan hiányoztunk egymásnak.
(Csak hogy az fentiekre reagáljak. Más most nem is jut eszembe, nyilván ezek élnek bennem legerősebben.) A világ olyan sokféle, az érzések is olyan sokfélék...
Aki meghalt az hiányzik. Nekem apám. De az talán nem akarat kérdése.
TörlésA szülés, igen, az amúgy is valahogyan kiszolgáltatott helyzet ...
Az a gyerek, aki nem születik meg, hiányzik-e? Én úgy teszek, mintha nem hiányozna, de ez nem feltétlenül igaz.
Igazad van. Az érzések sokfélék. Ettől függetlenül (vagy éppen ezért?) igyekszem feleslegesnek maradni.
Ne tedd! Hisz feleslegesnek lenni annyi, mint haszontalannak lenni.
TörlésAzt azért talán nem. :D :D
TörlésNa ugye! :)
Törlés(Remélem, nem vagyok túl személyeskedő...)
dehogy. :)
Törlés