Egynek

Nem tudom, miért ilyen nehéz ez a január. Pedig aztán hideg se volt sokáig, ma reggel meg jótékonysági, jégmentesítő hófehér dara esett a vastagra fagyott, szürke latyakra, meg az összehugyozott járdaszélre. Arra gyanakszom, még szép is ez a reggel. Nem indokolható a rosszkedvünk tele.
Különben meg nem, nem gospel muzsika (Mi a franc van ezzel a youtube-bal, hogy ilyeneket ajánlgat nekem? Most nem keresem Istent, sőt, jobb is, ha nem találkozunk egy ideig.), hanem idő kellene ezen a héten. Kár, hogy nincs időkölcsönző például. Jövő héten szerintem vissza tudnám adni, tényleg, levonnánk az alvásomból, vagyis a fenét, a munkaidőmből. Még kamatot is hajlandó lennék fizetni, komolyan, csak erre a hétre kellene plusz egy nap. Abban az egy napban ugyanis kiolvasnám Austert az olvasóklubra, kialudnám magam és megvarrnám Dani ajándékát. Jó, akkor inkább legyen két nap. Kaphat az ember két nap kölcsönt hét napra? Nem hiszem.
Egyébként meg rohadt hideg van, de ez most jó, leszálltam egy megállóval előbb sétálni, ropogott a hó a talpam alatt, mint gyerekkorom nagyhideg telein, amikor anyám ugyanezen az utcán rángatott az óvodába reggelente, csak akkor még fáztam is a vékony kabátban. Miért volt nekem gyerekkoromban mindig vékony kabátom? Biztos nem lehetett mást kapni.
Ha van öröm, akkor az annyi, hogy ma közös ebéd van a lányokkal. Ez a heti örömlista első helyezettje. Remélem, megnevettetjük egymást..
Más. Forgách András könyvéről írtam a Gittre, viszont nem küldtem el az önéletrajzom, mert nem tudom, kit adjak meg referenciának. Meg elég sok más dolgot sem tudok. Csodás.
Hát ilyen nap ez, egynek ez is jó lesz.