2014. január 25., szombat

Még egy


Nem másik életre vágyom, hanem még egyre, és ez szerintem különbség. Az a még egy élet lehetne mondjuk persze egy párhuzamos univerzumban, innen csak pár centire, hogy (mert abban a még egyben tudnék erről a másikról itt, ezt hívnám másiknak ugyanis, mert ez volna a szegény, a lelenc, az elhagyott, itthagyott, megvert) néha, szürke és értelmetlen reggeleken átnyúlhassak ide, és megsimogathassam az arcom.
A még egy életemben okos volnék. Nem csak elméletileg volnék okos, hanem gyakorlatilag is. Ez azt jelentené, hogy tudnék élni. Hogy pontosan tudnám, mire való az élet, és hogy tetszene ez a tudás, mert hasznát látnám reggelente, amikor az ablakon kinézve a sok párhuzamos univerzum tekergőző szalagja közt meglátnám ezt a másik, sápadt, másnapos önmagam. A haszon a hit lenne. Az önmagamba és a mindenségbe vetett hit.
A még egy életemben egyébként szép is volnék. Nem öncélúan, nem a tökéletesség unalmával festve, hanem másképpen. Úgy volnék szép, hogy aki rám néz, egyszerre látna engem és a világmindenséget, és azt gondolná, nahát, ebben a nőben benne van a világmindenség, én meg mosolyognék, mert igaza lenne.
A még egy életemben, és ez fontos, sokat aludnék és jól, mert nem lennének olyan rémálmaim, mint ma éjjel, és ébredéskor nem kellene tíz perc ahhoz, hogy a rémülettől pengevékonyra szorult kamrákba a billentyűk végre beengedjenek egy kis vért, meg hogy újra kitáguljanak az éjszakai rettegéstől összeszűkült hörgők a tüdőben. A még egy életemben ezért nem úgy ébrednék reggelente, mint egy utolsó pillanatban a kádból kimentett fuldokló, hanem valahogy normálisan, békés átmenettel álom és ébrenlét között.
A még egy életemben az volna talán a legjobb, hogy örülnék annak, ami körülvesz, elégedett lennék, nem vágynék se többre, se kevesebbre semmiből. Nem hazudnék, nem csalnék meg senkit, nem mulasztanám el dicsérni embertársaimat, és nem bántanám azokat, akiket szeretek. Sőt, senkit sem bántanék. Persze nem azért, mert mindenkit szeretnék, hanem mert a bántás nem volna fontos, nem okozna örömet.
A még egy életemben egyébként se blogot, se semmit nem írnék, csak tenném, amit kell, egyetlen szó nélkül.

10 megjegyzés:

  1. esetleg próbáld meg mindezt vagy majdnem mindet megvalósitani ebben az egy, adott életedben. (blogot azért irjál!:)

    VálaszTörlés
  2. csak egy élet van. ott kell megpróbálni. nem egyszerű, tudom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha Mario teknőseire, meg magamra gondolok, mint bajszos férfi, nem is tűnik annyira nehéznek. :)

      Törlés
  3. Ha a Marioban összegyüjtessz 100 aranytallért, kapsz +1 életet. Bár ehhez rengeteg teknőst és gombát kell megölnöd, ami nem szép dolog. Most így utólag belegondolva ez volt a játék üzenete. A teljes életért és a gazdagságért sok mindenkin kell kegyetlenül átgázolnod. Most nézem, hogy megszűnt a freeblog, és vele együtt az első két blogod. Ez szerintem rosszabb, mint hogy nincs két életed. Különben is ne legyél önző, és ne kívánd azt, ne legyen blog, amit olvashatnánk. Már így is elveszítettünk kettőt. El akartam kezdeni, a Generation P-t amit még valamikor régen ajánlottál, de nem indult el az e-book olvasón. Gondolhatnám, hogy ez a technika hibája, vagy az enyém, mert olyan fájlt másoltam fel, ami nem kompatibilis, de én biztos vagyok benne, hogy ez azért volt, mert a negatív energiáid átsugároztak az e-book olvasóba.
    Meg különben is, lehet, hogy van még egy életed, csak várja, hogy az előző befejeződjön. Mert türelmes, és tisztelettudó, te meg goromba módon sürgetnéd, pedig ő még aludna, vagy más dolga van, például lányoknak udvarol, és gombákat, meg teknősöket ölve gyűjti az aranytallérokat. Igen. A még egy életed majdnem biztos, hogy egy bajszos férfi, aki amúgy nem szeret sem olvasni, sem írni. Ő élni szeret, és mivel van neki rengeteg aranytallérja, ezért él is rendesen. Táplálkozik, baszik, és alszik. Mert valami ilyesmi az élet, nem? Mármint a tiszta, emberi elkorcsosulástól mentes fajta. Az a kurva freeblog. Az mióta nem működik? Az is biztos még egy életet akart magának. Erre mindenki elhagyta őt, mert már nem volt az aminek szerették, és lehet hogy szép volt, de lehetett látni benne a világmindenséget, amiben valljuk be, rengeteg csúnya, és gusztustalan dolog van. Amitől meg mindenkinek rémálmai lettek, és hányingere.
    Az ilyen hülyeségek miatt lett oda a blogjaid majdnem 17%-a. Amúgy mit olvassak? Jó lesz a Generation P, vagy esetleg valami mást?
    Visszaolvastam a kommentemet, és úgy gondolom győztem. Nekem több faszságot sikerült írnom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is úgy gondolom, hogy győztél. És meggondoltam magam. Nem akarok teknősöket meg gombákat ölve összeszedni aranytallérokat a még egy életre. És bajszos férfi sem akarok lenni, aki eszik, baszik és alszik. És lehet, hogy mégsem akarok egy nem író, univerzumszemű, jólelkű nő lenni, akinek egy rohadék rémálma sincs.
      Szerintem én ennyi mondatot még életemben nem olvastam tőled, vagy esetleg száz éve egy posztban, de azt is kétlem.
      Egyébként meg rohadtul nem babonáztam meg az e-olvasódat, viszont leszel szíves lecsekkolni, minő formátumokban töltögetsz le az univerzum háttértárából. Persze ha köll segítség, szóljál. (Édes a bosszú! )
      A freeblog behalt hirtelen, ím hát, és csak az egyik blogot sikerült időben lementenem, az elsővel nem birkózott meg a program. Azt kicsit sajnálom én is, mert benne volt egész Amerika, de a blog az mulandó műfaj. De látod, a blogjaim több, mint 83%-a megmaradt. :)
      Ha akarod, olvasd a GenerationP-t, ha nem olvasd Borbély Szilárd Nincstelenekjét. Én most Paul Auster New York trilógiáját olvasom, és egyelőre nagyon tetszik. Ajánlhatom ezt is, legfeljebb szar a vége.
      Különben meg, ha volt számítógépes játék a világon, amit gyűlöltem, az pont a Mario volt.
      (A macska pedig kártérítést követel, mert békésen aludt a lábam mellett addig, amíg el nem olvastam a kommentedet.)

      Törlés
    2. dehogy győztél... csak beindított a csaj. velem is mindig ezt műveli...

      Törlés
    3. ööö ... csak beszélgessetek, fiúk.

      Törlés
  4. annyira kegyetlenség olykor ezeket a parafára írni - de ezt azért viszem, (ha viszem) hogy távolodjon.

    (különben meg: gondolj bele! ha engem vigasztalóan arcon simogatna a másik életem, én tutira pofán vágnám. nem elég, hogy neki megy, még a tudtomra is adja a szánalmát? ahelyett, hogy vinné legalább a fele kínt? úgy járna, mint aki veszett rókát simogat...)

    VálaszTörlés