Vagy amit

Vagy amit akartok: az Út titkát leginkább. Az én titkomat. A tiédet. Minden titkot. Az ember mindig a titkot akarja.
Nincs titok, mondja a vak tetoválómester, míg megjelöli az arcomat.
Szép lesz? Ezt akarom tudni. Szép lesz. Mondja a mester.
Minden szép. Ezt nem mondja, ezt már tudom. A hazug is szép, nem csak az igaz, de azt nem tudom, hogy kell ezt görögül  mondani.
Karátson Gábor fordítása nagyon időszerű, ezt gondoltam tegnap, amíg olvastam, de igazából a Tao az időszerű, mert a Tao mindig van. A Tao maga az idő. Ezt Karátson írja az utószóban.
Az embernek van saját ideje, van kölcsön kapott ideje, van másoktól rabolt ideje, de örök ideje nincs. A Tao-nak örök ideje van, de az idők mégsem különböznek egymástól. Az idő egy.
Eleve másképp áll minden a térben. Ezt is írja. Ki ez a Karátson Gábor, hogy mindent tud?
Mindig szeretnék, mindig ingerem van, de nem érdemes idézni a Tao-ból. Úgy nem érdemes, mint hogy nem mondok az óceánról se semmit, ha csak egy cseppjét mutatom. Ez most nem igaz. Inkább: nem mondok a hajóútról semmit, ha csak az óceán egy cseppjét mutatom.
Azt tudjuk jól, hogy az Út mindenkié. Bárkié.
A betű is mindenkié. Bárkié.
Különben Vízkereszt van. Krisztus követése is egy Út. Vagy amit akartok.