2014. január 14., kedd
Prepokalipszis
Álmodozom. A fényesre csiszolt és lakozott fa padlón ácsorgó kád mellé elgondolok magamnak egy fürdőköpenyt is. Fehér, kellemesen puha anyagból, langyosra melegítve. (Ha tányérokat lehet előmelegíteni, akkor lehet fürdőköpenyt is, nem?) Ezt most reggel, félig náthásan egész jó gondolat volt: jól el tudtam képzelni a kád forró vizet, meg a fürdőköpenyt, meg magamat.
Mindez valószínűleg arról a képről jutott eszembe, amit tegnap kaptam Flóra újévi üdvözletével, és amivel alig tudok betelni. Van ebben a meztelenül, az oldalán fekvő nőben valami irigylésre méltóan nyugodt és finom. Nagyon tetszik. Persze Flóra minden képe ilyen világból kiragadottan éteri, kedves és nyugalmas. Elíziumi nők, így kellene őket hívni. Azt hiszem, nagyon szívesen ülnék a műtermében délutánonként, és nézném, ahogy dolgozik. Leginkább a kezét nézném, talán abban van a varázslat.
Közben, a kép ellenpontjaként, tegnap elszáguldott mellettem egy intergalaktikus időrengés. Délutánra minden és mindenki kicsúszott a kozmikus rendből, TSB kiakadt, Emma dettó, Mihály pedig sms-t írt, én meg nem mentem kvízre, helyette egész este csak bámultam magam elé, és azon gondolkodtam, hogy a jó Vilijem pont ilyesmikre gondolt-e, amikor azt írta, hogy kizökkent az idő. Na mindegy, ma majd tologatom az időt vissza a helyére, ha lehet, bár bennem is megszületett egy furcsa gondolat, valami támaszték az ajtóban, amitől az idő és a világ nem tud visszazökkenni a helyére. Az idő mint hármasszekrény. Haszontalan ember vagyok, egy hamisítatlan apokalista. A tizenkettő egyike.
Nem tudom, a hétfőkkel van-e baj, vagy velem, esetleg igazából orákulum vagyok, és előre látom a jövőt.
Továbbra is Balanescut hallgatok, raktam is a lejátszóra, ha valaki osztozna az élvezetben, tegye bátran, nekem a Hanging Upside Down az egyik kedvencem, mert a mászókáról fejjel lefelé való lógaszkodásban megélt gyerekkori világegyensúlyra emlékeztet.
Más nincs, a héten többször is kénytelenek vagyunk rendkívüli balanszvisszaállító Gyémánt Kört, illetve végeafélévnekyesssssssss-ünnepet tartani. Budapestre csak februárban megyek, bocs, de akkor aztán szívesen sörözöm és kávézom a sörözésre és kávézásra vágyókkal.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Köszönöm. Valóban szeretem a harmóniát megragadni a képeken, talán, hogy az életemben is megtelepedjen... De mint tudod, a Mérleg életében ez örök törekvés.
VálaszTörlés(Ha arra gondolok, hogy a 80-as években festett képeimtől féltek egyes ismerőseim, s arra kért az egyik, hogy vegyem le, mielőtt látogatóba jön...)
Igen, azt tudom. :) Féltek a képeidtől? Nahát!
Törlés