Most akkor gyerekek akarunk maradni vagy nem? Örökké fiatalok akarunk lenni vagy mégsem? Nem nagyon kedveljük az agyonplasztikázott celebeket, de nehezen tudunk megbarátkozni a tükörből reggelente ránk meredő ráncos, táskás szemű, kócos nővel? Sose operáltatnánk meg magunkat, de romantikus vágyódással gondolunk kötőszöveteink tíz-húsz évvel ezelőtti állapotára?
Ma a társadalom infantilizálódik, mondja Ulickaja:
"Ott a regényben szerepel egy metafora, vagy ha akarja, egy biológiai párhuzam: a zoológiából ismert a neoténia fogalma, aminek az a lényege, hogy az egyed, amelyik nem érte el a kifejlett lény állapotát (az imágót), elkezd szaporodni már a bábállapot stádiumában. Amiatt történik meg ez, mert a környezetből hiányzik valamilyen tényező ahhoz, hogy a báb végigvigye a ciklusát, és felnőtt lénnyé váljon. Így jönnek létre a "báb, a bábok utódai" populációk. Bizonyos értelemben azzal a folyamattal hasonlítható ez össze, amely a mai világban is zajlik - a társadalom infantilizálódásával. Nem pont a mi társadalmunkéval, hanem bármelyikével. A felnőttséget nehéz meghatározni, mert egy ember, aki egyáltalán nem érett az élet egyik szférájában, nagyon is jól helytállhat a másikban. De a legfontosabb talán az, hogy a "bábvilág" elhárítja magától a felelősségérzetet, az azonnali szükségleteknek él, az életben mindennél többre értékeli az élvezetet, és az élet alkotójából és építőjéből kizárólag a fogyasztójává válik."
Ljudmila Ulickaja
Az azonnali felhasználást és megosztást preferáló ifjú bábnemzedékek világa volna ez a mostani? Nem tudom. De ha így is van, kinek a felelőssége az, hogy a környezetből hiányzik a felnőtté váláshoz szükséges tényezők egyike? Az a szörnyű gyanúm, hogy a miénk.
Úgy tűnik, pszichológiai és társadalmi szempontból a neoténia káros, de legalábbis terhes mellékterméke mai világunknak, fejlődéstörténetileg viszont több kutató szerint is valami egészen érdekes folyamat az emberi evolúcióban. Vannak olyan agykutatók, akik az agysejtek genetikai fejlődését vizsgálva arra jutottak, hogy a neoténia folyamata valóban megfigyelhető az emberi agysejtekben, és biológiai értelemben pozitív jelenség. Azt már elég régóta feltételezték a kutatók egyébként, hogy a neoténiához kapcsolódó agyi térfogatnövekedés nagyban hozzájárult az emberi intelligencia, a kognitív képességek fejlődéséhez.
Jó kis science-fiction téma lehetne. Reprodukcióra képes, hiperokos óriásbébik.
Azt hiszem még sok időnek kell eltelnie, amíg kiderül, ezek a változások az emberiség mint faj továbbélését segítették-e vagy sem. Nem lehetetlen, hogy a cukiság menti meg az emberiséget, bár nekem ezzel kapcsolatban vannak kétségeim. No de addigra én már úgyis kihalok.
A kép forrását és egy rendkívül érdekes cikket a neoténia japán megjelenéséről lásd ITT.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése