Ünnep

Az előbb véletlenül egy Galeano idézetbe botlottam egy számomra ismeretlen könyvéből. Az idézet a testről szól. A végkicsengése pozitív: a test ünnep, mondja az író, és nem mond szamárságot.
Annyi hibát elkövet az ember a testével szemben ... pont annyit, amennyit a lelkével szemben. A lélek is ünnep, és a szellem is. Az ember a megvalósuló ünnepe maga. Azért ez egy túlzóan romantikus gondolat, azt hiszem.
Mindenesetre én ma ünneplek. Mivel mindig rohanok, mindig kevésnek érzem az időt, és az időben önmagam árnyéknak, és mindig nyomaszt valami, ma megpróbálom másképpen csinálni. Nem kelek fel, nem megyek el, alszom tovább, még itt az álom ... ezt énekelte fátyolos hangján Méhes Marietta sok évvel ezelőtt, de ez ma is jól hangzik. Nem keltem fel.
Régóta vágyom rá, hogy néha legyen ilyen minden mindegy napom, amikor pizsamában és mezítláb járkálhatok egész nap, tízkor reggelizhetek és se főzni, se ebédelni, se gyerekeket vegzálni ne legyen muszáj. Szeretnék kávésbögrével a kézben zenét hallgatni, és a tao te kinget olvasni. Szeretném a vak tetoválómestert magam mellé ültetni, és szeretnék vele együtt hallgatni egész délután.
Ezt ma nem tudom megvalósítani maradéktalanul, de törekszem. Taot olvasok, lassan gondolkodom, és lassan nyúlok a bögre után.

1
beszélni beszélhetsz utakról
csakhogy az sohasem az Örök Út tao
megnevezhetsz neveket
de soha nem tudod megnevezni
az Örök Nevet
Semminek nevezzük
Ég és Föld kezdetét
Létnek nevezzük a
Tízezer Dolog Anyját
vagyis hát
legyen is csak örökre Semmi
hogy megláthassuk a Csodát
legyen örökre Lét hogy
megláthassuk Körvonalát
és együtt lakik ez a pár
de más a nevük színre lépve már
együtt laknak ők a Mélység
Mélység egyre mélyebb Mélység
Minden Csoda Kapuja

Karátson Gábor fordítása