Ahogy tud

"Boldoguljon, ahogy tud - igen, talán ez a megfelelő válasz mindazokra az arcátlan követelésekre, amelyekkel a világ behálóz és tönkretesz egy nyomorult ördögöt, ha már olyan ügyetlen, hogy valamennyire is készségesnek mutatkozik. Felmenni a szobába, hagyni, hogy boldoguljon a világ, miközben az esték és az évek összekeverednek, és eltűnnek a sötét liftaknában, az álom előszobájában. ..."
Claudio Magris

Ügyetlen vagyok. Engem is behálóz a világ, mert készségesnek mutatkozom arra, hogy éljek, és nem vonulok fel a szobába, vagy egy kolostorba, vagy a jó ég tudja, hova. Nem örülök, hogy Magris nyomorult ördögnek titulál, de értem én, ép ésszel tudom, hogy nem nagyon van jelentősége annak, ha az egyes ember nekifeszül a világnak. Sőt.
Nézem a mindenféle netes felbuzdulásokat, és nehezen tudom eldönteni, mi a jobb: Facebook-Quijote-ként kiszállni minden fájdalom ellen, vagy előkapni egy könyvet, sétálni az őszi napsütésben és magasról (lásd Magris emeleti szobáját) tenni az egészre. Nem tudom, mert tulajdonképpen mindennek van értelme, meg semminek sincs. Egyrészt nem tetszik a kussolj simán se, de a világ néha tönkreteszi az embert. Tulajdonképpen meg kellene alkotnom egy alternatív utat a társadalmi problémák megoldására. Gyémánt módszernek nevezném, és valami olyasmi lenne a lényege, hogy teraszokon vagy nem teraszokon kell a barátaiddal és/vagy okos értelmes emberekkel beszélgetni, aztán meg sétálni kell, néha inni, könyveket kell olvasni, mert a betű öli a kegyetlent, csendben is kell lenni napi fél órát legalább, és (felnőttek esetében) a szerelemnek is bele kellene férni az időbe. Aki ezek után még hülyeségeket akar beszélni politikáról, annak nyilván biztosítunk erre lehetőséget egy kellemes erdei tisztáson. Hadd legyen magában egy kicsit.
Egyébként minden rendben, meg semmi sem, az oktatásügy megy a maga generálta aknamezőn, a kísérleti könyvekből tanító kollégák fogják a fejüket, én próbálkozom megkedveltetni a szaktárgyam a diákokkal, lelket ápolok, dolgozatokat javítok és leveleket olvasok. Tulajdonképpen egyelőre egyik csoportomtól sem kapok agybajt, ami szerintem egész jó dolog. Még a nagyokkal is elvagyok, bár ott van pár üveges tekintet, és egyelőre nem tudom, másnaposak vagy egy szót se értenek abból, amit vartyogok. Amúgy rengeteg a fiú köztük, mind egyforma, úgyhogy egyelőre nem tudtam megjegyezni a nevüket.
Más. Ma Gyémánt Kör Emmával és TSB-vel. Valami művelődési célállomás van, beszélgetés a szerzővel, akit nem ismerek, a könyvről, amit nem olvastam. Hátha kedvet kapok. Órák után meg összefutunk Mihállyal egy villámkávéra. És közben esik. Minden el fog rohadni. Előbb-utóbb mi is.
Különben meg igen. Boldoguljon, ahogy tud, a világ is, az ember is. Nem én vagyok a Mindenható, nem az én kegyelmemen vagy szeretetemen fordul meg a Világ. Én csak a saját Kisvilágomban számítok valamit. Illetve ott legalább sokat. Magam számára van jelentőségem.