Rendben, a heti lélekzúzda után ma pihenjünk meg, engedjünk el minden ronda állatot (márhogy a bánatot, lásd EV karácsonyi nótáját). Ennek érdekében alkalmazzuk a Bergmann módszert. Ennek megfelelően a Pozsonyi Munkaközösség (TSB, egy Bächer Iván iránt rajongó kolléganő, akinek még nincs neve itt a blogon, de kedvelem, és én) Budapestre utazik ma reggel a korai vonattal, ahol aztán bejárja Újlipótváros zegeit és zugait, fotóz (én), fröccsöz (mindenki), hallgat, beszél, és egy picit, titkosan, arra vár, talán megpillantja Ivánt valami szatyorral a sarkon.
Jó lesz, meseterápia ez is, ha úgy veszem, élettörténeteket mesélnek azok az utcák, ahogy persze minden utca, minden ösvény, minden terecske a földön. Majd intek.
én tavaly voltam ott.... számits nagy embertömegre... (sajnos B. Ivéán már tavaly se volt köztük - csak a nyoma)
VálaszTörlésTényleg sokan voltak.
Törlés