Nincs kedvem semmihez, csak ágyban szeretnék maradni egy bögre kávéval meg a könyvemmel. Régen ez olyan jól ment, tényleg. Néztem a nappaliból ki a fenyőfákra, pirítottam egy bagelt, és délig mezítláb járkáltam a házban, pizsamában, könyvvel a kézben.
Tudom, az egy másik nappali volt egy másik országban, egy egészen más földrészen, ott fákra nézett a hátsó ablak is a mosogató fölött, és bár ott is szomorú voltam, ha esett, az egy másik, egy nyugodtabb szomorúság volt.
Az elmúlt napokban, főleg az eső illata miatt, visszatalált a szívem oda, ahol egyébként idegen vagyok. Vissza a ház mögötti deckhez, az iskolai büfé vaníliás kávéillatához, Lily kezének fertőtlenítőszagához, meg a kanapé idegenül is ismerős bőrének érintéséhez.
Ma reggel ott kellene lennem azon a másik földrészen, mert amikor esik, odatartozom.
Amúgy meg a fene megesz, hogy megszerezzem ezt a lemezt, de hiába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése