Légjavító

Ezt a vonatablakon olvastam, mármint hogy légjavító berendezés, így a huszonegyedikből a századfordulóba fordulva vissza, néztem is, nem áll-e mögöttem egy szimpatikus fiatalember zsakettben, aki előző éjszaka elkártyázva a vagyonát éppen az én hozományomra vadászik, de nem.
Nem baj, légjavítani kell, ámbár előbb lég kellene, aztán volna esély a meglévő javítására, mert momentán, nem sok légnek vagyok birtokában. A reggeleim fuldoklással kezdődnek, az estéim fuldoklással fejeződnek be. A kettő közt igyekszem elosztani úgy uszkve ezerhetven tüsszentést. az ezerhetven mesebeli szám. Pont annyi, hogy még nem halsz bele, de már nem is élsz igazából.
Lehet, hogy alternatív légút kellene, egy légkopoltyú pollenszűrővel.
Olyan értékes dolog különben a levegő, és olyan kétségbeejtő, amikor nincs. A születés pillanatától annyit kell küzdeni, harcolni, légbuborékokra vadászni a szomorúság mocsaraiban, meg a kétségbeesés óceánjában. Az ember egész élete hajsza a levegőért.
Ha van halál, amitől, nem a ténytől, a formától, rettegek, az a fulladás. Milyen érthetetlen, hiszen hozzá lehetnék szokva, napi gyakorlatban vagyok, Ma reggel visszatértem a jógához. Kerestem két négyzetcenti szabad tüdőfelületet, és belélegeztem. Csodálatos érzés volt. Három másodperc élet. Pontosan az az érzés, mint amikor először merültem palackkal. A test tiltakozott, nem hitte el, hogy nem fullad meg, de amikor már túl sok széndioxid került az agyba, a felettes én kikapcsolta az ösztönöket, a test pedig az első adag sűrített levegő után újjászületett.
Merülni kellene megint amúgy is. Odalent örök csend van és béke. Mint az anyám méhe.