Ünneplek. A kedvem nem sokkal jobb, mint tegnap, de befejeztem életem legterhesebb fordítását, amiben komolyan mondom egyszerűen módszertanilag megvilágosodtam. Az ember töri magát, továbbképzésekre jár, holott elég volna megismerni kollégáim korszakalkotó módszertani munkásságát.
Mivel tekintettel vagyok a blogolvasók mentális egészségére, és az otthon vélhetően fellelhető alkohol korlátos mennyiségére csak egy aprócska idézetet engedjetek meg:
Methods:
demonstration
filling out documents
wearing business clothes
"working”
self-evaluation by team-members.
Már a "working" (sic!) mint módszer is felcsigázta az érdeklődésem, és az üzleti öltözék viselése mint pedagógiai módszer se kutya. Ami azonban a munkatársak általi önértékelést illeti, ott azért picit elakadtam, persze nyilván egy mindenkiért van, szóval amit a másik mond, azt gondolom én is. Vagy valami ilyesmi.Na ez hat sor volt, ebből fordítottam tíz oldalt. Igaz, hogy sok dolog ismétlődött, szóval ... na de akkor is. A végére már nem akartam öngyilkos lenni, de mindenképpen menekülőre fognám lassan. Vagy inkább gyorsan.
Más. Énnekem annyi bajom van a mondásokkal. Pontosabban a hogyanmondjamokkal. Sokszor nem tudom, hogyan kell mondani dolgokat, máskor meg nem is kell mondjam, mégis ráérez a másik, mire gondolok éppen. Igazi megnyugvás tud lenni. Vagy hogy is mondjam, összehangolódás. Megint nem tudom hogyan mondani. Nem csak a szeretést, a bármit. Mindegy. Nincs jelentősége.
Más nincs, káosz van. Tényleg veszett a világ. Próbálok elvonatkoztatni, elzárkózni, de alig lehet. Ma egy emailben azt írtam valakinek, "El a fejjel!" Az F betű beragad a billentyűzetemen. Alászorult valami bánat megint. De azt írta, így jobb, mert igen: "el a fejjel az értelemtől, gondolatoktól, tökéletességtől, tudástól, el a fejjel mindentől ami "neadjisten" a színvonalat jelenti." Igen, így is, de leginkább el a fejjel, elő a szívvel és a bátorsággal .
"out of your mind!"
VálaszTörlés