2014. szeptember 20., szombat

PLS


A lázálmoknál kevés produktívabb dolog van, azt hiszem, én például éjjel két látomás vagy mi között írtam egy gyönyörű szerelmes verset. Milyen kár, hogy nem emlékszem rá.
Nem tudom, hogy van ez, de én mindig rendkívül érzelgős leszek, ha belázasodom, sőt meglehetősen gyakran sírva is szoktam fakadni önsajnálatomban. Ez azért elég szörnyű, de nem tudok mit csinálni, biztos valami neuronkapcsolat túlmelegszik  az önsajnálati és nárcisztikus agyi központok környékén. A sírást menetrendszerűen követi a hányinger (ki bírja ezt gyomorral????), majd jönnek a vigasztaló lázálmok. Ezt használom a megbízhatatlan lázmérők helyett különben, 38 környékéig több a sírás, felette a lázálom.
A lázálmok egyébként színesek, szélesvásznúak és inkább szürreálisak, semmint ijesztőek. Kár, hogy amikor beveszem a lázcsillapítót, a képek kifakulnak, és nem marad utánuk csak valami fémes utóíz. PLS: Post Lázálom Szindróma.
A fene egye meg. Jobb volna most sétálni valahol egy nagyot, és fotózni a fákat, meg a tavirózsákat.

3 megjegyzés:

  1. a hozzászólások nem jelennek meg?

    VálaszTörlés
  2. azaz mindig csak a második...:) a semmitmondó... csakhogy én utálok ismétlésekbe bocsátkozni. Mindenesetre gyógyulj! (ez az egy szó ismétlés:), de ez is a lényeg)

    VálaszTörlés